Robbanós torta

A kekszet morzsoljuk durvára. Szerintem sokkal finomabb az alap, ha maradnak benne nagyobb, ropogós darabok, a vaj úgyis összefogja.
A vajat olvasszuk meg és öntsük a morzsára.
Jól keverjük össze. Várjunk vele, hagyjuk kissé kihűlni.
A tortaformát szórjuk be kevés robbanós cukorkával.
A kekszes morzsához is keverjünk a cukorkából és óvatosan nyomkodjuk el a forma aljában, majd tegyük a hűtőbe.
A tejszínt melegítsük fel, de nem kell forralni.
A csokikat törjük össze és vízgőz felett olvasszuk fel.
A meleg tejszínt apránként keverjük a csokoládéhoz, közben egy spatulával szorgosan kevergessük, hogy szép fényes krémet kapjunk. Adjuk hozzá a zselatint és az Amaretto likőrt és keverjük addig, amíg teljesen egynemű és fényes krém születik belőle. Hagyjuk szobahőmérsékleten lehűlni.
A marcipánt nyújtsuk a formánkkal megegyező méretű karikára.
Vegyük ki a hűtőből az alapot. Szórjuk meg robbanós cukorral és óvatosan fektessük rá a marcipánt. A széleit nyomkodjuk a széléhez, hogy a krém ne tudjon átfolyni rajta.
A lehűlt krémet öntsük a marcipánrétegre és tegyük pár órára a hűtőbe, de a legjobb, ha egy éjszakát hagyjuk.
A szeletelt mandulát pirítsuk meg egy száraz serpenyőben és hagyjuk teljesen kihűlni.
Az alaposan kifagyott tortát ültessük egy felfordított tálra és karamellízáló pisztollyal melegítsük körbe, így gyönyörűen elengedi a krém a karimát, majd csúsztassuk le a peremet.
A tortát emeljük át egy tortatálra.
A lehűlt pirított mandulát keverjük el a robbanós cukorral és szórjuk meg a torta tetejét. Ezt a műveletet érdemes csak a tálalás előtt elvégezni, hogy bőséggel legyen a tortán a robbanóanyagból.