1 kg félfogós liszt
8 dl tejföl
1,5 dkg élesztő
1 sütőpor
1 kk. só
1 késhegynyi szódabikarbóna
2-3 ek. porcukor
4 tojás sárgája
diónyi zsír
citromhéj vagy vaníliás cukor
tej
A sütéshez:
olaj
a mélyedés készítéséhez villára szúrt parafadugó
A tálaláshoz:
porcukor
lekvár
jó kelt tészta készítéséhez lényeges, hogy az alapanyagok szobahőmérsékletűek, langyosak legyenek. Az élesztőt elmorzsoljuk a tejfölben, majd a liszthez adjuk a többi hozzávalóval együtt és elkezdjük dagasztani a tésztát. A tésztának keményebbnek kell lennie, mint a klasszikus fánktészta, ezért langyos tejet csak annyit adjunk hozzá, ha nem elegendő a tejföl, amennyiből egy jó állagú, nem túl lágy tésztát kapunk. Ha már szép sima a felülete és elválik az edény falától, akkor letakarva, langyos helyen hagyjuk megkelni.
Miután a tészta megkelt, lisztezett nyújtódeszkára borítjuk és nagyjából másfél centi vastagságúra nyújtjuk. Virágformájú szaggatóval kiszaggatjuk a fánkokat, majd kettesével „összeragasztjuk” őket. A megmaradt tojásfehérjéből megkenjük az egyik darab közepét és erre helyezünk egy másik darabot úgy, hogy a szirmok ne egymásra essenek, hanem egymás közé.
Egy lábosba annyi olajat öntünk, hogy a fánkok ne süllyedjenek az edény aljára és jó melegre hevítjük. A virágfánkot nem sütjük forró olajban. Miután belehelyeztük a fánkot a lábosba, rögtön a villára szúrt dugóval egy kis mélyedést nyomunk a közepébe és szép zsemleszínűre sütjük. Miután kiszedtük, lecsepegtetjük róla az olajat és porcukorral valamint lekvárral a közepében kínáljuk.