Csigatészta

Elkészítése: A lisztet a nyújtódeszkára szitáljuk, közepébe fészket túrunk, ebbe törjük a tojásokat, rászórjuk a sót. Minél tojásosabb a levesbe való tészta, annál jobb, ezért lehetőleg kerüljük a vízzel szaporítást. És még egy ok, minél tojásosabb, annál szebben tapad össze sodrásnál, és ezzel sok bosszúság elkerülhető. A tojásokkal a lisztet össze kell gyúrni jó alaposan, hogy a tészta szép sima legyen és olyan keménységű, amit nyújtófával kissé nehéz de még el lehet nyújtani. Fél liter lisztből két levélnyi lesz. A meggyúrt tésztát ketté osztjuk, egyiket letakarva félretesszük, amíg a másikat kinyújtjuk szép vékony levélbe. A csiga készítésnél gyorsan kell járni a kéznek mert rendkívül hamar kiszárad a tészta és akkor lehetetlen csigának sodorni belőle. Az egész kinyújtott levél tésztát nyújtó deszkára teritsük ki, és vagdaljuk fel kockákba derelyeszaggatóval, vagy pizzaszeletelővel. Ha apró csigát akarunk készíteni kisebb kockákba szabjuk fel a tésztát (1-1,5 cm), ha kevesebb az idő e nehéz és szaporátlan munkához nagyobb kockákba is lehet vagdalni (1,5-2,5 cm). Ez utóbbi a szaporább, de lakodalmakon az előbbinek van nagyobb becsülete.

A csigacsinálás tulajdonképpen most kezdődik. Kell hozzá egy csigaborda (egy rovátkolt falap) és egy sodrópálca, ami a vége felé vékonyodik, de elég erős legyen, mert nagy nyomást kell elbírnia. Ha megvan minden, a bordára tegyünk egy kocka tésztát és azt a szegletnél kezdve, sodorjuk a fapálca végére, de egyúttal nyomjuk jól a bordához a tésztás pálcát, mert csak igy lesz a tészta szép recés, csak így ragad össze és csak így alakul szép kis csigaformába. A kész csigácskát a sodrás mozdulatával pöccintsük a gyűjtőtálba, vagy a sodróasztal közepére. Ha jó a tésztánk, a csiga könnyedén leugrik a pálcikáról, mégse ragad össze a többivel!