150 g frissen etetett tk kovász, 200 g tej, 55 g víz, 55 g margarin, 20 g méz, 11 g só, 180 g fehér kenyérliszt, 90 g rétesliszt, 90 g tk rozsliszt
A megszokott módon a sót leszámítva mindent összekutymoltam és egy fél sorozatepizód, valamint korábbi konyhai ténykedések nyomainak eltakarítása erejéig pihentettem, majd meggyúrtam, míg szépen össze nem gombócolódott. Ekkor egy újabb rövid pihenő után megkapta a sót, még egy dagasztás, majd fél óránként hajtogatás, ezúttal négyszer. Utána a hűtőben éjszakázott, majd kora reggel kettévágtam, kinyújtottam és feltekertem, vaskos kukaccá formáztam a darabokat, összetekertem őket és hagytam a kenyeret a nemrég mutatott formában kelni három órát.
A formát egyébként ezúttal halált megvető bátorsággal nem liszteztem ki, csak vékonyan beolajoztam. Egy ideig aggódtam is, hogy jaj, bele ne ragadjon, jaj, nehogy vésővel kelljen kicsalogatni, mert a kenyér is oda lesz, meg a forma is. Aztán a fentebb említett sörök az aggodalmat is leöblítették.
Előmelegítés nékül, 200 fokon, ezúttal csak 50 percig sütöttem, hogy a héj minél puhább maradjon.
Speciel kinyitni a formát a lisztezés nélkül nem volt vicces, mert eléggé összesült, ellenben értelemszerűen lávaforrón jön ki a sütőből, szóval még a nagyon szuper szilikonos edényfogó kesztyűkkel is igen nehézkes hosszasan bíbelődni vele. De amint ezzel megvoltunk, maga a kenyér már nagyjából vonakodás nélkül kiszállt a formából.
Küllemre a random lisztmaradványok nékül persze sokkal csinosabb, egyenletesebb lett. Tökéletesen kitöltötte a formát, alig maradtak a szálak „illesztései” láthatóak. Világos és puha maradt a héj, habos, könnyű és foszlós a bélzet. Sehol egy sületlen csík, sehol egy apró szépséghiba. Éljen soká a kovász!
http://suthetjuk.blog.hu/
hibátlan hobo nevű recept