Hummusz

1. A sütőt 200 fokra melegítem, majd a zöldségeket sütőpapírral bélelt tepsibe helyezem, sózom, borsozom, majd alaposan meglocsolom őket olívaolajjal, és zutty be a sütőbe 12 percre.

2. Amíg elkészülnek, összedobom a hummuszt.

3. Ha van turmixgépem, belezuttyantok ½ -½ arányban tahinit, csicseriborsót, 1-2 csipet fűszert, a fokhagymát meg a citromlevet. Ha már nagyjából összeállt, elkezdek finoman vizet adagolni hozzá. Olyasmi állagúnak kell lennie, mint egy sűrű főzeléknek. Ha túl folyós lett, adok hozzá még tahinit – ez megköti a vizet.

4. Ha nincs konyhai gépparkom, akkor sem esem kétségbe. A villával összenyomkodom a csicseriborsót, majd félreteszem – így maszabaha készül belőle, ami a hummusz kevésbé krémes, főzelékszerű változata. Egy másik tálba kiöntöm a tahinit, belevagdosom vagy fokhagymanyomóval belepréselem a fokhagymát, rászórom a sót, a borsot, és beleöntöm a citromlevet, ½ pohár vizet, majd kavargatni kezdem. Meglepő, hogy válik tartárszerű krémmé a vizes kutyulék! A szétpréselt csicseriborsót összeforgatom a habkönnyű tahinivel és a fűszerekkel.

5. A kész hummuszt átkanalazom egy nagy, széles tálba, ellapogatom úgy, hogy a széleken magasan álljon a hummusz, középen viszont egy kis völgyet csinálok az antipastinak: ezt meglocsolom egy kevés olívaolajjal.

6. A gödröcskébe halmozom a sült zöldségeket, és megszórom bármivel, ami tetszik: fenyőmaggal, csilipehellyel, petrezselyemzölddel vagy friss snidlinggel. Tunkolni friss pitával a legautentikusabb – de sem az izraeliek, sem a zsidók, sem az arabok nem sértődnek meg, ha valaki gluténmentes kenyérrel falatozza.