1. Lapocka: a sertés ”első combja”
Felhasználható: egyben sütve, tokánynak, vagdaltnak (fasírt), pörköltnek, füstölve, kötözött sonkának.
2. Comb: a sertés hátsó combja.
Részei: slussz, felsál, dió, frikandó,
Slussz – mindenre használható a legszaftosabb rész.
Frikando - eléggé száraz hús.
Dió, felsál - nagyon sovány, száraz hús.
Felhasználható: A combot, általában egybesütni, pörköltnek, tokánynak, darálni szokták, de szeletnek is kiválóan alkalmas.
Rántani, inkább a slussz rész, vagy aki a szárazabb húsokat szereti, a felsál is jó.
A diója, egybesütni, de brassói aprópecsenyének, a szűzpecsenye után, a legkivalóbb.
A hátsó csülök, nagyon finom sütni, pörköltnek, és még a székelykáposztának is fantasztikus ízt kölcsönöz.
3. Köröm: a sertés lába.
Felhasználható: füstölve, pörköltnek és kocsonyának.
4. Csülök: a láb és a comb közötti rész.
Felhasználható: egyben sütve, füstölve, főzve és pörköltnek.
5. Oldalas: a sertés hússal fedett bordái.
Felhasználható: sütve, párolva, töltve, káposztába, füstölve.
6. Dagadó: a sertés "hasfala".
Felhasználható: vagdaltnak, gulyáshoz, töltött káposztának, töltve, kolbásznak, tokánynak, pörköltnek és egyben sütve.
7. Karaj: a félbehasított gerinc
Részei: rövid karaj - a farok felőli rész, a hosszú karaj - a fej felőli rész.
Felhasználható: egészben sütve, frissen sütve, bundázva frissen sütve, párolva, töltve, füstölve, a rövid karaj töltött bordának is. A karajcsont kiváló levesben főzve. (orja)
8. Borda: a karajból levágott szelet.
Része: Szűzpecsenye: a rövid karaj alatt elhelyezkedő színhús.
Felhasználható: egészben sütve, frissen, szeletben, rántva, érméknek és töltve.
9. Tarja: a sertés "félbehasított nyaka".
Felhasználható: egyben sütve, szeletelve, frissen sütve flekkennek, nyárson sütve, grillezve, füstölve, rántva.
A bontás után maradó kisebb húsrészeket lebőrözik, a bőrök egy része abálásra kerül és a hurka vagy a disznósajt alapanyaga lesz. A lebőrözött szalonnát felkockázva kisütik, a kisebb húsdarabkákat abálják, egyéb húsokat és a nyers zsírszalonna egy részét a kolbászkészítéshez összedarálják, más részét kisütik és szép fehér sertészsírt és töpörtyűt nyernek belőle. A belsőségeket (a májat, a szívet, a lépet stb.) 95 ○C-os vízben megfőzik, ezt a műveletet abálásnak is nevezik. Ezeket gyakran hurkába is töltik.
A hurkafajták igen változatos összetételűek és tájanként különböznek, azonban a legelterjedtebb a véres és vér nélküli rizses vagy májas hurka készítése. A beleket megtisztítják és előkészítik a hurka és a kolbász betöltésére.
A szép húsok pácolásra kerülnek vagy hűtőszekrénybe. A legismertebb formára vágott disznó-testrész a sonka, szalonna, csülök, ezeket pácolás után füstölve tartósítják. A magyar népéletben a sonkát legtöbb helyen húsvétig elrakják, és az ünnepen tálalják föl.