A tökéletes narancslekvár

Mivel a narancslekvárba a gyümölcs héja is belekerül, így nagyon alaposan mossuk meg. Érdemes akár egy éjszakát is egészben áztatni a gyümölcsöt, majd másnap tiszta kefével gyorsan átsikálni. A következő lépés a narancs előkészítése. Attól függően haladhatunk tovább, mennyire szeretnénk, hogy a narancslekvár kicsit kesernyés ízt is kapjon; illetve, hogy mennyire bírjuk a pepecselős munkát.
A gyümölcsök héját zöldséghámozóval vékonyan távolítsuk el, majd vágjuk gyufaszál vastagságúra. A narancs és a citrom belső, vékonyabb, fehér héját, és a fehér csutkarészt is távolítsuk el. Ha szeretjük a kicsit kesernyésebb ízt, akkor a narancs szinte áttetsző, hártyás bevonatát hagyjuk meg. Ha édesebb ízre vágyunk, akkor a belső hártyát is távolítsuk el, mert ez adja a keserű ízt. A narancsszeleteket egy pici bemetszéssel tulajdonképpen kifordítjuk a vékony hártyából, majd a narancshúst kockára vágjuk és egy nagyobb lábasba rakjuk. Kilónként egy darab citrom frissítőbbé, pikánsabbá teszi a narancslekvár ízét, amit ugyanúgy készítünk elő, mint narancsot. Természetesen az előkészítés során keletkezett, felfogott levet is löttyintsük hozzá a gyümölcshúshoz.

Következő lépésként a fél liter vízbe öntsünk bele fél kiló cukrot, adjuk hozzá a vékonyra szelt narancs- és citromhéjat, majd lassan, állandó keverés mellett forraljuk fel, aztán közepes lángon főzzük további 20 percig. Ezután beletesszük a maradék cukrot, a gyümölcshúst, a két vaníliarúd kikapart belsejét és jól össze keverjük, majd legalább 1,5 órát főzzük. A főzés alatt óvatosan – nehogy megégessük a szánkat – kóstolgassuk, így az íze már nem fog meglepetést okozni. Tesztelni már csak a lekvár állagát kell. Egy kávéscsészébe vagy kistányérba kanalazzunk kevés lekvárt, és tegyük be a hűtőbe. Ha 10 perc múlva enyhén zselésedik, akkor már jó. Ha hígnak találjuk, akkor főzzük még tovább egy kicsit.
Még forrón befőttesüvegekbe töltjük, az üvegek tetejére celofánpapírt teszünk, majd a tetővel szorosan lezárjuk. Száraz dunsztban – azaz takarókba alaposan bebugyolálva legalább fél, de inkább egy napig hagyjuk magára. Ezután már csak szépen felsorakoztatjuk az üvegeket a kamra polcára, és természetesen a konyhapultra is kikészítünk egyet, nehogy már megfosszuk a látványtól magunkat és családtagjainkat. Nem szólva a kóstolásról.

Ha tovább szeretnénk fokozni az élvezeteket, akkor különböző fűszerekkel, alkoholos italokkal, de egyéb más zöldséggel, gyümölccsel is kísérletezhetünk. Nagyszerűen illik a narancslekvárhoz a fahéj és a szegfűszeg – mindkét fűszert egészben főzzük bele, majd a főzés végeztével vesszük ki a lekvárból. 1 kiló narancshoz 1 rúd fahéj, és 8-10 szem szegfűszeg elég. A kísérletező kedvűek egy-egy csillagánizst is bevethetnek. A friss gyömbér is igazán pikáns ízt ad lekvárunknak – de vigyázat, ez egy nagyon erős aromájú fűszer, így egy kiló narancshoz fél centinyi, frissen reszelt darabka is elegendő.

Az alma, a sárgarépa, a sütőtök és természetesen bármelyik citrusféle is izgalmasabbá teheti a lekvárunkat, pár vérnarancs pedig a színét teheti élénkebbé. Mivel is lehetne a lekvárt jobban megrészegíteni, mint egy kis alkohollal? Kilónként egy deci Campari nemcsak fanyar ízt, de gyönyörű színt is ad. A whisky, a rum, a martini, a narancslikőr és a pezsgő is egyedivé varázsolhatja a narancslekvárt. Természetesen a hozzáadott alkohol mennyiségét számítsuk le a vízből.