- 1 kg ízes paradicsom (télen amikor a paradicsom nem elég ízes, jobb pucolt egész natúr paradicsom konzervet használni lásd a képen; 2 bodoz fejenként 240g töltősúlyú pucolt egész paradicsomnak felel meg)
- fél hagyma
- egy zöld paprika
- egy uborka
- egy gerezd fokagyma
- egy répa! natúr színező ha úgy tetszik :)
- só
- 1dl oliva olaj
- 0,5dl balzsamecet
Az uborkát, répát, hagymát pucold meg és a kimagozott, kicsumázott paprikával együtt darabold fel.
Ezután jön egy nagyon fontos trükk! A fokhagymát pucold meg és vágd hosszába félbe. A csírát, vagyis a közepét vedd ki a kés hegyével.
Így a gazpacho finom fokhagymás ízű lesz, de ahogy a spanyol mondja:
"no se repite"
vagyis nem fog visszaköszönni később, magyarul nem böfögtet majd. Ezt garantálom, hogy így van. Bármilyen ételben ki lehet próbálni.
Aztán amikor mindez a turmix gépben van, öntsd nyakon az 1dl olivaolajjal és a fele annyi balzsamecettel, nameg a két csipetnyi sóval.
Az egészet jó sokáig turmixold. Amikor már az egész homogén állapotú, mehet bele a paradicsom. A konzerv esetében csak ki kell nyomni a meghámozott egész paradicsomból a magot és levet. Ha natúr paradicsomot használsz, gőz fölött kell tartani a paradicsomokat pár percig és utána lehúzni a héját. Ha túl lédús a paradicsom, egy tálba nyomd ki a levét. Esetleg később még kellhet a higításhoz a paradicsom leve!
Ezt még több ideig kell turmixolni, ne kíméld! Krémesnek kell lennie. Ha nem elég híg, adj hozzá a paradicsomlevéből, ha nem marad, akkor egy kis víz is mehet bele, de mindig csak kóstolást követően.
A balzsamecettől lehet kicsit világosabb vagy éppen sötétebb színe, de a répának a szín szempontjából van kulcsszerepe. A gazpacho-nk íze így valami "sensacional" lesz. Nagyon egészséges.
Na most elmondom, hogy miért van meg ez nekem így fényképekkel dokumentálva. Történt ugyanis, hogy nekem immár 4 éves spanyolországi tartozkódásom alatt a kedvenc ételem, italom, üzemanyagom lett a gazpacho, de saját magam elkészíteni sose tudtam. Sose sikerült elég krémesre, hígra, pirosra, stb... Aztán amikor a munkahelyemen Piedad barátnőm liter számra szállította nekem az anyukája által köb-literszámra :) készített gazpacho-t, akkor többszor is memorizáltam a receptet, de sose sikerült klónoznom. Ugyanez megismétlődött többször velem, amikor a spanyol nagypapa által készített Gazpacho-t kanalaztuk egy-egy vasárnapi ebéd során. A válasz a kérdésemre mindig az volt, hogy "es muy sencillo", "es muy fácil". Na persze mondtam én. Nagyon egyszerű és könnyű, nekem mégse sikerül megközelíteni se az elérni kívánt ízt. Ilyenkor mindenki elkezdte mondani a receptet és kiderült, hogy mindenkinek megvan a titkos receptje. Vagy a csipet köménymag, vagy a kenyér, vagy az egy kaliforniai piros és egy sárga paprika a titok, vagy mint esetünkben a répa és a konzerv natur paradicsom. Pffff marha egyszerű, persze! Gondolom ez olyan lehet, hogy mint magyarországon a gulyás leves receptet elkérni valakitől. Mindenki máshogy csinálja és másra esküszik, aztán ugyanúgy gulyásnak hívják, hogy már a halászlét ne is említsem, mert abból is annyiféle van ahány táj, város és falu összesen. Szóval az a következtetésem ezügyben, hogy mindenki a saját gazpacho-jának a kovácsa, csak neki kell állni. Az enyém most kezd kialakulni, de addig is írom ezt a virtuális igazpashow-t, ha ti is úgy akarjátok.