1 marha fartő, kb. 2 kg (enyhén zsíros)
1 kg marhacsont (porcos részekkel a legjobb)
3 sárgarépa
4 petrezselyemgyökér
1 kisebb zeller (ízlés szerint, a zöldjével)
1 nagy fej vöröshagyma
1 közepes póréhagyma
3 babérlevél
10 szem egész feketebors
3 szem egész szegfűbors
1 kisebb darab friss gyömbér, egészben
2 borókabogyó
csipetnyi sáfrány
jódozatlan tengeri só
metélőhagyma a tálaláshoz
Egy nagy edényt töltsön fel 5 liter hideg vízzel. Mossa meg a csontot és forralja gyöngyözve. Tisztítsa meg a húst az inaktól, az esetleg rajta maradt bőrtől, de a zsírréteget hagyja rajta. A húst és csontokat tegye hideg vízbe, majd a vizet melegítse forráspont közelébe, ezután hagyja gyöngyöve főni 2-3 percig, majd vegye le a tűzről, öntse le róluk a forróvizet, és a húst és csontokat folyóvízben alaposan mossa le.
Jó minőségű, fiatal marha húsánál ez a lépés el is hagyható, azonban, ha a főzővíz és a hab szürke lesz, ismételjük meg ezt a lépést.
Ha húst és csontokat lemosta, a babérlevéllel, borssal, szegfűborssal, gyömbérrel és borókabogyóval együtt hideg vízben tegye fel újra főni. Gyöngyözve főzze 2-2,5 órán át. A leves felszínéről a habot és zsírt rendszeresen szedje le.
Közben a hagymákat hámozás nélkül, az egészséges külső takaróleveleivel félbevágva süsse egy serpenyőben (zsiradék nélkül), amíg a vágásfelülete barna nem lesz. Aprítsa a zöldségeket nagyobb darabokra és adja a hagymával együtt a húshoz. Főzze lassú tűzön újabb 1 órán át, amíg a hús omlósan puha nem lesz (egy villával végezzünk húspróbát). Vegyük ki a húst, szűrjük le a levest, és tálalásig tegyük vissza a levesbe a húst. Kóstoljuk meg és ízlés szerint ízesítsük a levest.
Amíg a hús a levesben van, ne adjunk hozzá sót, mert könnyebben megbarnul és kiszárad. Szeleteljük fel a húst és meleg tálon tálaljuk, öntsünk rá egy kevés levest és sózzuk ízlés szerint, díszítsük metélőhagymával. Köretként ropogósra sült burgonyát, metélőhagyma-mártást és almás tormamártást kínáljunk mellé.
Főzési idő, a marha minőségétől függően, legalább 3–3,5 óra.
TÁFELSPICC – A Bécsi Konyha és a tányérhús története
TAFELSPITZ (ejtsd: táfelspicc; magyar megfelelője: tányérhús) – A táfelspicc, vagyis a tányérhús mifelénk is jól ismert, az ínyencek körében pedig valósággal szent fogalom. Krúdy Gyulának a nagy gazdasági világválság (1933) alatt kelt sorai szerint „A tányérhús nem más, mint korán feltett “tehénhús”, az első főzet levessel, zöldséggel, mikor még csak a répafélék puhák, ám a burgonyák a levesben, de a kalarábék, a vöröshagymák nincsenek még kellően átfőve. De a kel levele, bimbója, a zeller már igen jó a leveshús mellé,
valamint az ecetes torma vagy paradicsommártás is. Ugyancsak azok közé az ételek közé tartozik, amelyekkel nem érdemes otthon megpróbálkozni. Étvágy, alkalom és megfelelő spitzhús vagy csonthús kell hozzá, hogy a tányérhús időre sikerüljön. Ideje a tizenegy óra, mint általában a tokánynak, báránypaprikásnak, a főtt kolbászoknak és a komoly marhapörköltnek szokott lenni.” A tányérhús, minden internacionális népszerűsége ellenére, leginkább a bécsi konyha emblematikus étele.
“Ínyencek álmodnak ilyen marhahúsokról, amikor a déli harangszót elmulasztották megszokott kocsmáikban, és az étlapon kitörölve látják a főtt marhahúst, mintha a pincér ceruzája örökre száműzte volna az élők sorából.” (Krúdy, 1926)