Hasselback burgonya

Hozzávalók:


1 gerezd fokhagyma
5 teáskanál olívaolaj
1 evőkanál reszelt vegán sajt
1 evőkanál apróra vágott aszalt paradicsom
1 evőkanál magozott fekete vagy Kalamata olívabogyó
só és őrölt fekete bors
pár csipet füstölt paprika
friss bazsalikomlevél

Elkészítés:


1. A sütőt 200 fokra melegítem elő, majd egy szép, szabályos zöldséget választok, alaposan megmosom, és nagyjából két milliméterenként bevagdosom – de csak annyira, hogy a zöldség “talpa” egyben maradjon.

2. Kikeverem a préselt fokhagymát, olajat, sót, borsot és füstölt paprikát. Vékony szeletekre szelem a vegán parmezánt (szinte forgács-szerűre, hála a krumplihámozónak sajtszelő hiányában). Az olívabogyeszt is vékony karikákra vagdosom.

3. A beirdalt zöldségemet jól meglocsolom a fokhagymás keverékkel úgy, hogy minden szelet közé csurogjon be belőle.

4. Ahogy említettem, az édesburgonya fél óra, a krumpli 50-60 perc, míg a cékla akár két órát is elvan, ezt alufóliába burkolással felgyorsíthatjuk.

5. Akárhogy is, a sütés utolsó 12 perce előtt kikapom, és a hézagokba szórom a finomságokat: sajtot, aszalt paradicsomot, miegymást. Sütés után kínálom meg a friss bazsalikommal, de a snidling vagy oregano is remekül passzol hozzá – minden a tölteléken múlik. Készülhet akár curry krémes Hasselback is, ennek a korianderzöld és az apróra tort sós mogyoró szórat lenne a legjobb barát. De ez már egy következő recept…

6. Friss salátával, és mindenféle tunkolni való szósszal tálalom – kedvenceim a tunki-tunki kencék (beszerezhető Kinga barátnőmtől a Pancs Gasztroplacc piacon vasárnapoként Pesten), de persze bárki keverhet krémeket kedvére, mondjuk egy jó citromos-olívaolajas, fokhagymás tofu-tejföl remekül passzol hozzá.

Trükkök, tippek, praktikák:


Belül szinte vajszerűen krémes, kívül pedig ropog, mint a chips
A sűrűn beirdalt, fűszeres finomságokkal csepegtetett, sütőben sült burgonya valami olyan gyönyörűség, amivel még a leggiccsesebb naplemente sem veheti fel a versenyt. Akkor tökéletes, ha belül szinte vaj-szerűen krémes, kívül pedig ropog, mint a chips – legalább is így tartja a klasszikus recept, amely egy stockholmi menzáról (igen, nem egy flancos-puccos étteremből, hanem egy iskolai étkezdéből) származik. Ez is mutatja, hogy igazi kulináris csodák bárhol megszülethetnek – nem csak sokcsillagos evődékben. Akár a mi konyhánkban is. Én természetesen nem bírtam magammal, és kipróbáltam a hasselback édesburgonyát, sőt, a céklát is, a szokásos fokhagymás-olívaolajas dresszinget pedig megkínáltam némi aszalt paradicsommal és vegán sajttal. Az egyetlen trükk, hogy míg az édesburgi bő fél óra alatt elkészül, a krumplinak egy egész órára van szüksége, a céklának pedig másfélre – ha többféle zöldséget sütök egyszerre, így érdemes tartani a “timingot”.

Én a burgonyához, édesburgonyához, vagy céklához ezeket használtam fel, darabonként – de tényleg csak a fantázia szabhat határt annak, ki mivel szeretné megtölteni ezt a szépséges, ehető harmonikát.