1 csipet szárított csili – annak, aki szereti a csípőset
fél csésze (100 gramm, vagy picit több) szárított paradicsom
2 sült paprika (ennek hiányában fele-fele arányban kikevert sűrített paradicsommal és friss paradicsompürével, a reszelő nagylukú oldalán lereszelve is működik)
2-3 csipet füstölt fűszerpaprika (de édes paprikával is remek)
1 marék dió
só, bors
olívaolaj
1 gerezd fokhagyma
Ízlés szerint római kömény, őrölt koriandermag, és egy aprócska hintésnyi fahéj
Opcionális: apróra vágott zöldfűszerek, mint koriander zöld, petrezselyem, vagy éppen rukkola
1. Ha van konyhai robotgép a láthatáron, nincs más dolgom, mint mindent egybe önteni, és megnyomni a mágikus gombot – olívaolajból nagyjából egy evőkanállal használok személyenként.
2. Ha nem vagyok megáldva robotgéppel, nincs para: a diót mozsárban finomra töröm, az olívaolajon kissé megpirítom a vékony szeletekre vágott fokhagymát, majd ha már karamellizálódik, meglocsolom a paradicsompürével, fűszerezem, majd egy bögrében vagy keverőtálban botmixerrel belekeverem a sültpaprikát is.
3. Alternatíva arra az esetre, ha botmixer sincs a közelben: a sültpaprikát apró darabokra vágom, így keverem a többi összetevőhöz. Így nem lesz olyan krémes, de attól még csodás csemege.
4. Tálaláskor rácsepegtetek még egy kis olívát, és ha kedvem szottyan, megszórom a finomra nyesett zöldfűszerekkel.
5. Extra tipp: ínyencek és hagyma-rajongók a fokhagyma mellet apróra vágott vöröshagymát is piríthatnak az olíván, és pár csepp agave vagy juharsziruppal, esetleg egy hintésnyi nád, kókusz, vagy nyírfacukorral édeskés-karamelles hagyma-alapot készíthetnek.
Meggyőződésem, hogy a muhamarra néhány éven belül igazi trend-kaja lesz, ahogyan az megesett a humusszal is: pár esztendeje még mindenki a talajra asszociált, ha szóba került a humusz, manapság viszont a legmenőbb kávézók kínálatában is ott virít a csicseriborsóból és szezámmagból készült krém, és a házibulikon, baráti összeröffenéseken is joly joker, hiszen gyorsan elkészül, és igazán könnyű összedobni. Akárcsak ezt a szintén közel-keleti, ám még Izrael és Palesztina területén is ritkaságnak számító fogást. Magam is akkor hallottam először, amikor a Szex és New Yorkban Carrie és Aiden – a főhősnő ex szerelme – váratlanul összefutottak Abu Dzabiban, és a pasi meghívta Carrie-t egy romantikus vacsira, mondván: tud egy éttermet, ahol legendásan finom a muhamarra. Több se kellett, vad guglizásba kezdtem, és kiderült: ez nem más, mint egy sült paprikából és dióból készült krém, melyet pitával tunkolnak, ám tökéletes mártás lehet tofuval készült főfogásokhoz, vagy akár egzotikus pizza alapként is használható. Intenzív ízének és a dió fehérje és természetes olajtartalmának köszönhetően meglehetősen laktató, ráadásul másodpercek alatt megvan. Az én változatom annyiban tér el a klasszikustól, hogy a sült paprika egy részét szárított paradicsomra cseréltem – ennek legfőbb oka, hogy Magyarországon nehézkes sült paprika krémet, vagy készen vásárolható sült paprikát kapni, a sütögetéssel-hámozással pedig nem mindenki szeret bajlódni. Akárhogy is, török és közel-keleti élelmiszerboltokban – mint Nagymező utcai török üzlet – kapható üveges, hámozott sült paprika, és a házi készítésű verzió sem ördöngösség: a 200 fokra melegített sütőben hamar megvan – addig kell pirítani, míg a héj felhólyagosodik, és fekete buborékokat növeszt. Ha kihűlt, könnyen leválik róla a héj. No de jöjjön a recept, amely (majdnem) ismét összehozta Carrie-t és Aident... én nagyon drukkoltam nekik, és máig nem adtam fel a reményt, hogy egy harmadik filmben újra egymásra találnak...