A tökéletes petrezselymes újkrumplinak több titka is

Az első maga a krumpli. A legjobb, ha az egészen aprókat használjuk, amelyek nem nagyobbak egy diónál. Ezeket fel sem kell vágni. De az sem vészes, ha nagyobbakat használunk, akkor a megfelelő méretűre vágjuk.Második titok a pucolás. Szigorúan tilos hámozni! Bőven elég a vékony héját lekaparni, ledörzsölni. Ehhez áztassuk a krumplit fél órára sós vízbe. Az amúgy is zsenge héj teljesen felpuhul, és könnyen lekaparható. Nem baj ha néhány fecni rajta marad, nincs rossz íze, és rusztikusabb külseje lesz. Szintén fontos, hogy ne kaparjuk fehérre. Az újkrumpli egyik lényege, hogy ez a vöröses héjkezdemény megmarad.A harmadik titok az elkészítés. Nem főzzük, hanem pároljuk és sütjük. Mindezt víz nélkül, csak a saját levében.A negyedik titok a zsiradék. Mert az kell alá. A mániákusak rakjanak alá olajat, de aki igazán finom újkrumplit akar, zsírt tegyen az edénybe. A legjobb a libazsír vagy kacsazsír. Olvasszuk meg a zsírt, dobjuk rá a petrezselymet, keverjük át, majd tegyük bele a krumplit. Sózzuk me, forgassuk át, hogy a zsír és petrezselyem bevonja a krumpli darabokat. Fedőt rá, és kis lángon pároljuk.Az ötödik titok: hagyjuk a krumplit békén! Ne forgassuk, ne kevergessük, ne rázogassuk. Amikor már úgy sejtjük a krumpli megpuhult vegyünk ki egyet, és kóstoljuk meg. Ha még kell neki, csak rakjuk rá vissza a fedőt, és adjunk neki pár percet.A hatodik titok: a végső pirítás. HA megpuhult a krumpli, vegyük le a fedőt, és tegyük nagy lángra. A felesleges víz eltűnik, és a krumpli a zsiradékon egy kicsit megsül, megpirul. Nagyon óvatosan átforgathatjuk, hogy minden oldala megsüljön.Ha mindent jól csináltunk, a krumpli belül fehér és vajpuha, kívül a zsírtól fényes, petrezselyemmel pettyezett, szexisen világos barna kérgű.