Hagyományos ételkészítés

Egyre többen kénytelenek pár ezer forintból megélni. Ma nagyon nehéz az alacsony jövedelműeknek értelmesen és hasznosan vásárolni.

A legtöbben már nem láthatták és tanulhatták meg a szüleiktől, hogy miből és hogyan lehet pár forintból ebédet főzni. Sajnos már több generáció a félkész ételeken nőtt fel, amit a zenélő autó visz házhoz a legkisebb faluban is.

Megoldás lehet a hagyományos életforma a mai igényekhez igazítva.

A hagyományos ételkészítés, aminek az alapanyagát is a házkörül termelték meg (Pl.: krumpli, bab, káposzta, gyümölcsök befőttnek egész évre) vagy az erdőn, mezőn gyűjtötték. (Pl.: gyógynövények, virágok teának, gombák, szárítani vagy lekvárnak való erdei gyümölcsök)

Vannak, akik ma is gyűjtik őket és fillérekért eladják, mert otthon nem tudják feldolgozni.

A szüleink, nagyszülein és dédszüleink életük során nem egyszer nulláról kezdték az életüket. Voltak, aki két háborút is túléltek és több olyan rendszert, ami miatt újból és újból az életüket a nulláról kelet kezdeniük. Ők mindig újra kezdték bármilyen nehéz is volt. Soha nem mondták, hogy nem dolgozunk, nem tartunk, állatokat nem műveljük a kertet, mert nem éri meg. úgyis elveszik.



Ma szintén bárki bármikor hasonló helyzetbe kerülhet ma már más okokból.

Ma nem művelik, a kertet nem tartanak állatokat, mert nem éri meg mondják.

De a kényszer nagyúr.

Ma már nincs pénz buszra, nincs pénz tankolni,hogy elmenjenek a nagy bevásárló központokba vásárolni.

Mivel nyolcórás munkalehetőség, havi fizetés nem lesz az egyetlen járható út az öngondoskodás, gazdálkodás.

Ez egyszerűben visszafogottabb, munkában eltöltőt-életet jelent.

Aki ezt választja, ott megszűnik a kétségbeesés a pénz miatti gyűlölködés, ami a család széteséséhez vezet.

Mai helyzetben a használható tudást és a régi értékeket kell meg ismerni és azokat használni ez nem azt jelenti, hogy úgy kell élnünk, mint nagyszüleink idejében.

Ma még élnek olyan idős emberek közöttünk, akiket meg kell hallgatni és tanulni tőlük.

Egy zsákfaluban élő, nyugdíjas néni elmesélte, hogy már kislány korában megtanulta, hogyan kell spórolni, hogyan kell abból a kevésből a család számára főzni, ami rendelkezésre áll.

A 80-as években egyre bővült a falusi boltok kínálata, így ugyanúgy bármit megvásárolhattak a falusiak is, mint a városban élők.

A jobb életszínvonal évről évre több pénzbe került, ezért a háztáji munkát feladták és eljártak a városba dolgozni. Az utóbbi tíz évben egyre kevesebben tartanak állatokat, művelik a kertjeiket. Most azonban ennek megvan a böjtje. Ma már nincs munka sem a faluban, sem pedig a városban, de ha lenne, se tudnák a bejárást fizetni.

Öregségünkre elő kellet venni azt a tudást, amit kislánykoromban és fiatalasszonyként tanultam. A mi korosztályunknak volt kitől tanulni, mert a mindennapi életünk része volt a sütés, főzés, ház körüli munka.

A fiatalok már nem tanulták meg ezeket, így a mi gyerekeink is kevesebbet tudnak ezekről a dolgokról.

Megveszik a 15-20 dekás szeletelt, csomagolt szalámit, disznósajtot, kolbászt, májkrémet, stb., mert ezek olcsók.

Egy szatyor maradékot hoznak ezekből a megromlott, felbontás után a hűtőben bepenészedett, csomagolásban maradt egy, két, három szelet szalámikból.

Ezeket sem a kutya, sem a macska nem hajlandó megenni.

Igaz csak pár száz forintba kerültek, ezért azt gondolják, hogy olcsón vásároltak, pedig havonta három – négyezer forintértékben vásárolják, aminek egy részét aztán eldobják.

Az a baj, hogy ezekből nem lehet ételt készíteni.

Mi a papával veszünk a faluba a Józsitól egy kiló házi szalonnát 1700 Forintért és egy kiló füstölt kolbászt 1800 Forintért, ezeket egy hónapig beosztom. Ha egy tál ételt főzök, egy darab szalonnát, de még a szalonna bőrét is belefőzöm.

Még a rántotta is gazdagítható egy kis szalonnával, de a papa szereti a sült szalonnát, aminek a zsírját is tudom használni a főzés során.

A füstölt kolbászból a krumpli gulyásba, paprikás krumpliba és a rakott krumpliba szoktam rakni. A krumpli, a hagyma, a fokhagyma, a savanyúság és a törtpaprika az saját termesztésű. Van hat darab tyúk és egy kakas, így mindig van pár tojás is.

A faluba már nincs bolt – azt mondják nem éri meg nyitva tartani nincs vásárló a mozgó ABC nekünk meg túl drága, ezért száraztésztát, kenyeret nem vásárolunk. Fiatalasszony koromban is itthon gyúrtam a tésztát, hát most újra gyúrom.

A kenyeret is én sütöm, igaz a gázsütőben, mert amikor bevezettük a konyhába a vizet, útba volt a rakott tűzhely, amin még a nagyanyám épített és sütött, főzött.

A papa még emlékszik hogyan kell építeni, de már nem fog neki.

Még a nagyapjától megtanulta a szerszámnyelek készítését is, így most ő faragja a szerszámokba azokat. Ezek is több száz forintba kerülnek és busszal kéne utazni, megvásárolni. Hát most újra spórolunk, ahogy tudunk.

Mi ezeket tanultuk és most újra jó hasznát vesszük, remélhetőleg a mi gyerekeink is hajlandóak lesznek megtanulni.



A tudás még megvan, az eszközök és a földterület szűkösen, de még rendelkezésre áll így a lehetőség adott a túléléshez a fennmaradáshoz.



Használni kell a helyi anyagokból épített tűzhelyeket, kemencéket, amelyekben a leghatékonyabban lehet a rőzséket felhasználni. A fűtés mellett a sütés, főzés is megoldott.

Megszoktuk a hasábfával való tüzelést, de ha nincs, akkor azt kell használni, ami van.

Újra lehet, a most még a szabad ég alatt elégetett, gallyakat kévébe kötni és télen azokkal fűteni, ahogyan ezt tették régen faluhelyen.

Aki munkanélküli, jövedelemmel nem rendelkezik, két-három hét alatt összegyűjtheti a gallyakból, akár az egész évi tüzelőt.

Ahogyan régen is, most is lehet hagyományos módon sárral betapasztani házaikat, oltott mésszel lemeszelni, odafigyelni a csapadékvíz elvezetésére, hogy élhetőbbek legyenek vályogházaik.