Hagymás rostélyos

A hússzeleteket leöblítjük, szárazra töröljük, szegélyüket bevagdossuk (hogy sütés közben fel ne púposodjanak), folpackkal letakarjuk, és kissé kiverjük. Egyik oldalukat megkenjük a mustárral, majd porcelán- vagy üvegtálban, 4 ek. olajjal rétegezve egymásra fektetjük-nyomkodjuk őket. Letakarjuk, legalább 24 órára a hűtőbe tesszük (még jobb, ha 2-3 napra!), és többször is megforgatjuk a pácban. A pácolás-érlelés folyamatát nem érdemes kihagyni, mert ettől lesz puha-porhanyós a hús.
Mielőtt a hús sütéséhez fognánk, a hagymákat megtisztítjuk, megmossuk, karikákra vágjuk-gyaluljuk és gyűrűikre bontjuk. Kisebb adagokban fedeles műanyag dobozba tesszük, majd bőven megszórjuk liszttel (A). Ráillesztjük a dobozra a fedelét, jól összerázzuk a tartalmát (B), azután szűrőbe csúsztatjuk a hagymát, és a lerázzuk róla a fölösleges lisztet (C).
Háromujjnyi olajat felforrósítunk, beleteszünk egy burgonyasütő betétet, abba pedig egy kisebb adag hagymát, majd szelíden kevergetve-rázogatva aranysárgára, ropogósra sütjük (vigyázat, könnyen megég és keserű lesz!). Papírkendőre borítjuk (D), és szétterítjük, hogy ropogós maradjon, amíg megsütjük a többi hagymát is.
A hússzeletekről „letakarítjuk” a mustáros pácot (E), egyik oldalukat meghintjük sóval és frissen őrölt borssal, a másikat lisztbe mártjuk. A hagyma sütőolajából 3-4 evőkanálnyit felforrósítunk, lisztes oldalukkal lefelé beletesszük a hússzeleteket (F), és fedő nélkül mindkét oldalukat pirosra sütjük (4-4 perc). Előmelegített tálra rendezzük, alufóliával letakarva melegen tartjuk.
A pecsenyelét felöntjük a húslevessel vagy vörösborral, jól összeforraljuk, majd kisebb lábasba szűrjük, és kézi habverővel simára keverjük a kisebb darabokban hozzáadott vajjal. Bevonjuk a mártással a hússzeleteket, tetejükre szórjuk-halmozzuk a hagymát, és azonnal, forrón tálaljuk. Pirított hagymás-paprikás vagy hasábburgonya, ecetes savanyúság illik hozzá. Külön tálkában mustárt is kínálhatunk mellé.

Hagyományosan osztrák, sőt bécsi ételnek számít az előérlelt-pácolt magas vagy lapos rostélyosból, azaz hátszínből hirtelen sütött „Zwiebelbraten”, amelynek készítéséhez, mint Mikszáth Kálmántól és Krúdy Gyulától tudjuk, nagy szakértelem és szív szükségeltetik. A jóság titka voltaképp a jó minőségű, nem túl sovány húsban és a türelmes pácolásban rejlik.