Almás pecsenye csirkéből

Szóval ha karajunk van, ha csirkemellünk, lényeg hogy a húst rostjaira merőlegesen kb. fél centis közökben behasítjuk. A vágatokat mustárral bedörzsöljük és vékony almaszeleteket csúsztatunk mindegyikbe.
Utána a karajt/csirkét kívülről sóval, grillfűszerrel bedörzsöljük, mézzel megkenjük. Az eredeti recept alapján a tűzálló tálat kell kibélelni szalonnaszeletekkel, azokra vöröshagymakarikákat kell szórni, és erre az ágyra fektetni a karajt. Ezután vissza kell hajtani a szalonnaszeleteket, hogy betakarja a húst. Mivel nekem nem egy darab egész húsom volt, hanem több kisebb, így én ezeket egyenként csomagoltam be baconbe.
Lefektettem a csirke melleket egymás mellé egy kizsírozott tálba. Aztán hanyagul rájuk dobáltam némi lilahagymát a vöröshagyma helyett.
Nem kell sok idő a csirkének, elég volt közepes lángon kb. 30 perc. Persze alufóliával letakarva, hogy jól bent maradjanak a tálban az ízek-illatok! A karajnak ennél több idő kell, úgy nagyjából 1 órán át is elsülöget, de nem szabad felügyelet nélkül hagyni! Ha néha bekukkantunk a fólia alá, és látjuk, hogy elfőtte a saját levét, akkor öntsünk kevés forró vizet alá, és toljuk vissza a sütőbe, míg meg nem puhul. Ellenőrizzük úgy, hogy beleszúrunk egy hegyes kést!
A csirke kevésbé bajos ilyen tekintetben, mert a mellehúsa extra gyorsan megpuhul, sőt nem is szabad sokáig sütni, hogy ki ne száradjon. (Ez egyébként a karajra is igaz, úgyhogy csak óvatosan!)
Szerintem a krumplipüré kiváló hozzá.
A csirkét kisebb méreténél fogva nem lehet valami dekoratívan szeletelni, de a karajnál próbáljuk meg úgy, hogy minden szelet közepébe alma kerüljön. A karajos verzió esetén ha a hagymás levet tésztaszűrőn átnyomkodjuk, akkor kapunk egy kellemes kis öntetet a burgonyapürénkhez!