Szezámmagos-olivás kifli (Limara receptje)

Az olajbogyót lecsepegtettem és finomra vágtam.
A tejet, vizet és egy tojást egy bögrében mértem, belemorzsoltam az élesztőt és alaposan elkevertem.
A hideg vajat fél centis csíkokra vágtam. A késes robotgépbe készítettem a lisztet, a sót, cukrot, megforgattam a géppel egy kicsit. Hozzáadtam a vajat, és az olajbogyót, majd csak annyira kevertettem össze a tésztát, hogy kb. 1 cm-es vajdarabkák maradjanak benne. Ez csak pár másodperc volt. A keveréket átöntöttem egy tálba, hozzáadtam a tojásos folyadékot és egy spatulával összekevertem. Nem szabad agyondolgozni, a vajdarabkáknak látszódnia kell benne. Így nézett ki:



A tálat letakartam és legalább 24 órára (de akár 2-3 napra) ment a hűtőbe.Másnap felhasználás előtt egy órával kitettem, majd bőségesen lisztezett felületre borítottam. Vékony lapot nyújtottam belőle. Ekkor még jól látszódtak a vajdarabok:




A kinyújtott tésztát hajtogattam. Először háromba, azaz a bal szélső harmadot a középsőre, majd annak a tetejére a jobb szélsőt. Az így kapott hosszú tésztacsík felső végét visszahajtottam a közepéig, majd az alsóit is a közepéig, végül kettéhajtottam. Ezt a hajtogatást még kétszer megismételtem anélkül, hogy közben pihentettem volna a tésztát. Csak ezután csomagoltam fóliába és tettem a hűtőbe jó harminc percre.
Hűtés után egészen vékonyra nyújtottam, majd keresztben három részre vágtam. A csíkokat háromszögekre szabtam és feltekertem őket. Lettek kisebbek, nagyobbak, próbálkoztam apró falatoknak és nagyobb, uzsonnának való kiflikkel is, mindkettő bevált.
Egy műanyag dobozba kb. fél liter meleg vizet tettem, elkevertem benne egy teáskanál szódabikarbónát, mellé, egy másikba pedig jó fél csomag szezámmagot szórtam (legközelebb ezt nagy tálcára terítem). A kifliket megmártottam a szódás vízben, majd a magokba hempergettem.
Sütőpapíros tepsire sorakoztattam őket. A sütőt előmelegítettem 200 fokra. 18-20 perc alatt sültek pirosra.