Csalán krém házilag visszérre

Egy magas falú edényt forró vízbe állítunk, és ebbe rakjuk az apróra vágott csalánt. Ha van régi mák darálónk, akkor használjuk bátran és pépesítsük a friss növényt. Én inkább a frisset ajánlom, de mindig csak a növények új hajtását használjuk, a régi leveleket és szárakat ne szedjük le.

Nagy csalánt nagyon sok helyen találunk vadon. Nem túl bonyolult dolog felismerni, de ha mégse vagyunk biztosak benne húzzuk végig a kezünket rajta, ha csalánra leltünk, azt biztosan érezni fogjuk . Mindig érintetlen helyről gyűjtsük, az utaktól távol, bár ezt szerintem sokan tudjátok. Az olajat a csalánra öntjük és kis lángon folyamatosan lefedve melegítjük, ezt a lehető legtovább de minimum 1 óráig.

Ha túlmelegedne, akkor kicsit vegyük le a lángról, majd mikor kissé kihűlt helyezzük vissza. Ha kész van és sötétzöld olajat kapunk, akkor vagy szűrőpapíron vagy vékony gézen szűrjük át és a méhviasszal együtt melegítsük tovább, míg a viasz fel nem olvad. Ekkor vegyük le a tűzről és habverővel addig keverjük, míg kb. kézmeleg nem lesz. Ezt meggyorsíthatjuk, ha hideg vizes tálba állítjuk. Ha túl híg krémet kapunk , melegítsük újra és tegyünk bele több méhviaszt. Nem feltétlen szükséges hűtőben tartani, de a hideg jobb az érzékeny bőrre.