Hordós házi csemegeuborka

Az egész azzal kezdődik (mi 2015.06.27-én kezdtük el), hogy az uborkákat folyó víz alatt egy körömkefével, vagy egy tiszta, eddig még nem használt dörzsis mosogatószivacs segítségével megtisztítjuk, majd az üres hordóba dobáljuk (nem kell sem bevagdosni, sem a végeit levágni, az ecetes lé át fogja járni a zsenge uborkákat anélkül is). Na ez a munka legnehezebb része (bár az utána következő takarítás sem épp a háziasszonyok legősibb vágyálma). Ezt követően kell elkészíteni a felöntőlét. Általában igaz, hogy az uborka súlyára mért mennyiség 2/3-a kell vízből literben számolva, azaz (20 / 3) * 2 = 13.33 liter víz. Én 14 literre kerekítettem, amiből nagyjából tíz liternyit rögtön a hordóba borítottam, négy litert pedig egy lábasba öntöttem, elkevertem benne a konyhasót és a kristálycukrot, míg teljesen fel nem oldódtak, majd végül ez is a hordóban fejezte be pályafutását. Hozzáadtam a fűszereket (ezek mennyisége csak irányadó, mindenki kedvére módosíthat rajta, hiszen van aki borsosabban szereti, van, ki kaprosabban, és van aki azért van oda, ha jobban érvényesül a babérlevél íze, szóval csak bátran kísérletezzünk), majd egy nagy fakanállal jól elkevertem a hordóban. Nem mondom, hogy könnyű munka az uborkával teli hordóban kevergetni a dolgokat, de megoldható. Amikor ez megvan, jöhet az a rész, amiért majd sokan szívgörcsöt kapnak a bejegyzést olvasva... a tartósítószer!

Igen, mi is ellene vagyunk, és ha kisebb mennyiségben készítettük volna, és üvegekbe, akkor biztosan a befőzés szabályainak betartása mellett tartósítószermentesen készítettük volna el, de ez túl nagy mennyiség, és amíg el nem fogy, addig folyamatosan lesz nyitogatva, belenyúlkálva, piszkálgatva, és folyamatosan fog érintkezni a teteje a szabad levegővel... ráadásul még csak most jön az igazi hőség, a spájzunk meg nagyon meleg ilyenkor, ami egyenes út ahhoz, hogy még a nyár vége előtt felforrjon, és tönkre menjen. Ezért pontosan annyi borként adtunk hozzá, amennyit annak csomagolása előír, méghozzá a következőképpen: kivettünk a léből fél liternyit, majd abban alaposan elkevertük a borként. Végül a borkénes levet visszaöntöttük a hordóba, és ott is elkevertük. Igazából rögtön mehetett volna a borkén a hordóba is, de így könnyebb ellenőrizni, hogy a borkén teljesen feloldódott-e. :-)

A borkénről: a borként csak hideg felöntőlével szabad elkeverni, és ezt követően már a lét nem forraljuk, mert a borkén a hő hatására elkezd elbomlani, és kéndioxid szabadul fel, amely egy nem túl kellemes szagú anyag. Egyébiránt a borkén egy nagyon jó dolog, mert kiválóan tartósít, és roppanósan tartja a zöldségeket.

Innentől már csak várakozni kell, esetleg 2-3 naponta átkavargathatjuk. Egy-másfél hónap múlva már fogyaszthatjuk is.