Halászlé

Jó halászlét csak nagy halból lehet főzni. A zöldpaprika és paradicsom szezonális jellege, romlandósága miatt nem alkotórésze a halászlének (a halászok tarisznyájában ez nem volt, régen nem voltak bevásárlóközpontok, ahol ezeket télen is megvehették volna), egyébként is ezek a lecsó alkatrészei. Na szóval: a halat megpucoljuk, a tükörpontyot lécre szegelt 2-3 db söröskupak érdes felével, a pikkelyes pontyot (ez az igazi!) filézőkéssel, az utolsó farki pikkely alatt benyúlva oldal irányban mozgatva a test mellett elvágjuk a pikkelytokokat (nem kell tőle megijedni, elég egyszerű), és leemeljük a kabátját. A hal bőre mindkét esetben a halon marad. A halat belezzük, ikrát/tejet, májat (vigyázzunk az epehólyagra) külön rakjuk. Fejet levágjuk, a halat kifilézzük. Kopoltyú, szem, keserűfog nem maradhat a halban. A lábosba alulra rakjuk a fölkarikázott jó makói hagymát (errefelé a talaj adottságai miatt jobb ízű a hagyma), majd a fejet (nem árt ha veszünk még vagy 3-4 db-ot), úszókat és a csontot. Felöntjük a megfelelő mennyiségű vízzel, és kb 5-6 órát lassú tűzön főzzük, míg a fej, a csontok teljesen szét nem esnek. Ahogy Matula bácsi is mondta: a halászlé akkor jó, ha ragad a gőze... Főzés vége előtt félórával csak az elpárolgott vizet pótoljuk. Ezután átpaszírozzuk (régen ezt nem csinálták, mivel a csont úgyis a bogrács aljában gyűlt össze). Ezután vizet beletölteni tilos. Az alaplevet kiforraljuk, belerakjuk az édesnemes házi paprikát (a bolti nem jó, mivel abba a csumát és a penészes paprikákat is beledarálták), olyan mennyiségben, hogy az alaplé szép piros színű legyen. Ezután belerakjuk az előzőleg besózott haldarabokat (nem irdaljuk, mivel a nagy pontyban a szálka is nagy, meg különben is nem sült keszeget készítünk), a belsőséget, és 10 percig főzzük. Kóstolás után sózzuk még, ha kell. A jó halászlé egyszer melegítve az igazi. Az erőspaprikát tálaláskor kínáljuk hozzá.