Szupergyors pizza

Előmelegítem a sütőt 200 fokra. A liszteket és a sütőport egy nagy tálba szórom, majd meghintem egy csipetnyi nádcukorral és az oregánóval. Egy két decis poharat félig felöntök sörrel, félig olívával, a folyadékot megsózom és megborsozom, majd a lisztes keverékbe zuttyantom, és két kézzel gyúrni kezdem a tésztát. Ha túl ragadós, kicsit még lisztezem, ha pedig túlságosan morzsolódik, lazítok rajta még egy kis sörrel. Akkor tökéletes, ha kissé széthúzva nem szakad el, hanem nyúlik, mint a rágógumi.
Korongot formázok a pizzatésztámból, és a lisztezett asztalra csapom – ez olyan jó érzés, levezeti az egész napos feszültséget, és nem olyan kártékony, mint a mobiltelefon falhoz vágása. Én nem sodrófát használok, hanem a tenyeremmel lapogatom a cipócskát, míg egyenletes nem lesz, majd a széleinél fogva feszítem nagyjából szabályos körré. Sütőpapírral kibérelt tepsibe csúsztatom, és 2-3 percig sütöm, épp csak annyira, hogy kissé megszilárduljon.
3. Közben egy serpenyőbe beleszórok egy kis nádcukrot, és karamellizálni kezdem az apró kristályokat. Míg olvadoznak, a fokhagymát péppé zúzom, a paradicsomokat induri-pinduri kockákra vágom, az oregánót cafatkákra tépkedem, és mindezt olívaolajjal összekutyulom. Kanalanként a barnuló karamellhez adagolom, és rotyogtatom kicsit, majd mikor érzem, hogy a fokhagyma illatozni kezd, leveszem a tűzről. (Bevallom, néha használok sürített paradicsomot is, mert imádom azt a sűrű, intenzív, kissé természetellenes ízt, de ha egy olasz ezt meghallaná, valószínűleg totál „pervertito"-nak tartana.)
4. A pizzát kikapom a sütőből, alaposan megpakolom a szósszal, és – itt kezdődik a dolog kreatív része – bármivel, amit megkívánok. Vékonyra szeletelt cukkini és padlizsán, vöröshagyma karikák, gomba szeletkék, konzerv-articsóka, fekete olívabogyó, esetleg kapribogyesz... bármi, amit találok a konyhában, a pizzasütés áldozata lehet. A zöldségszeletelésnél krumplihámozót használok, hogy igazán vékony szeleteket kapjak, hiszen alig negyed órájuk lesz megpuhulni a forró sütőben. Tíz perc után már csekkold az ablakon kívülről, hogy pirul–e a széle. Az utolsó három percre nyomd fel a hőmérsékletet maximumra, és akkor kapd ki a sütőből, ha már itt-ott kicsit megkapta a szélét a kánikula.
5. Én nem teszek rá sajtot, mert mi vegánok vagyunk, de szerintem nem is hiányzik róla. A mozzarella, vagy a parmezán karakteres íze „átvenné a hatalmat", és nem érezhetnénk az édes zöldségek, részegítő, ropogós tészta, és a paradicsomszósz enyhén égetett aromájának tökéletes harmóniáját. A friss bazsalikom, és még egy kis olívaolaj viszont marhajól áll neki!

Tönkölylisztből ugyanolyan jó lehet :)