Bruschetta 1-2 féle– világklasszis előétel Itáliából

A paradicsomok héján kereszt alakban bemetsszük, 1 percre forró vízbe dobjuk, meghámozzuk. ½ cm-esre kockázzuk, tálba rakjuk. A bazsalikomleveleket egészen finomra tépkedjük, hozzáadjuk a paradicsomhoz, sózzuk, borsozzuk, kevés olívaolajjal meglocsoljuk.

A kenyérszeletek mindkét oldalát olívaolajon 1-2 perc alatt megpirítjuk, még melegen bedörzsöljük fokhagymával, ha nagyobb szeleteket pirítottunk, akkor megfelezzük, mindegyikre halmozunk a fűszeres paradicsomból, olívaolajjal meglocsolva tálaljuk.

Olaszország számos vidékének megvan a maga jellegzetes bruschettája, hisz éppúgy bajos volna egységes olasz konyháról beszélni, mint ennek a fogásnak két településen azonos felfogásban készített változatáról.
Cukkinis sajtos
A paradicsomot megtisztítom, majd összevágom. A hagymát és a fokhagymát apróra vágom, és a paradicsommal együtt olívaolajon elkezdem főzni. Közben a cukkinit meghámozom, kis kockákra vágom, majd hozzáadom a mártáshoz. Ízlés szerint adok hozzá sót, borsot, metélőhagymát, oregánót és bazsalikomot (de az ún. pizzafűszer is jó hozzá). Addig főzöm, amíg a cukkini megpuhul. Jó sűrűre főzzük!!!
A bagettet hosszában kettévágom, a friss részét kevés olívaolajon megpirítom, majd ráhalmozom a mártást, és a tetejét megszórom kevés reszelt sajttal. (Aki szereti, rá is rá is piríthatja a sajtot.)

A gyorsan elkészíthető, sokféle finomsággal megrakott pirított, ropogós kenyér az egyik legnépszerűbb előétel akár többfogásos vacsoráról, akár baráti vagy családi összejövetelről van szó, de a kettesben elköltött étkezések ínycsiklandó felvezetése is lehet.

A világszerte népszerű bruschetta (ejtsd: bruszketta) első darabjai a 15. században valahol egy közép-itáliai parasztkonyhában készülhettek – hogy pontosan ki és mikor tálalta fel a kezdetben kevés olívaolajjal meglocsolt pane bruscatóból (pirított kenyérből) álló ételt, ugyanúgy nem ismert, mint a szegények konyhájából származó számos közismert fogás születése. Az bizonyosra vehető, hogy a pizzához hasonlóan a bruschettát is a szerény körülmények kényszere hívta életre. Évszázadok alatt aztán részben az életkörülmények javulásával, részben pedig a leleményes itáliai szakácsok és háziasszonyok ügyességének, fantáziájának és a rendelkezésre álló alapanyagok végtelen számú variációjának köszönhetően elfoglalta helyét a társadalom szinte minden rétegének asztalán, sőt a luxuséttermek konyhájának kínálatában is.
Ha Közép- vagy Dél-Olaszországban járva egy trattoria asztalához leül a vendég, a rendelés felvétele után szinte perceken belül kisebb vagy nagyobb szelet illatos rakománnyal ellátott bruschetta érkezik a tányérokra nem csupán a várakozással töltött idő múlását gyorsítva, de fokozva az érdeklődést a szép sorban feltálalt fogások iránt, és persze rögtön csillapítandó az éhséget. Nem is kell Olaszországba utazni ahhoz, hogy ebben az élményben bárkinek része legyen, elegendő a világ bármely táján egy olasz kisvendéglőt felkeresni – sőt odahaza is könnyedén megvalósítható mindez.

A bruschetta rendszerint ropogós héjú kenyérből, de van, ahol pizzatésztából készül. A legegyszerűbb - és máig az egyik legismertebb változat - frissen pirított kenyérből készül, amelyet még melegen alaposan bedörzsölnek fokhagymával, majd sózzák, és több-kevesebb olívaolajjal meglocsolják, időnként kevés borssal fűszerezik. Ennek az egyszerű bruschettának a lényege a jó minőségű olívaolajban rejlik. November táján számos itáliai olajtermelő teszteli családi és baráti körben a frissen sajtolt olajat ezzel az egyszerűségében is tökéletes falattal.
A közkedveltségében ezzel vetekedő, ha ugyan ezt meg nem előző klasszikus típusra a fokhagymát követően frissen aprított paradicsom és bazsalikomlevelek kerülnek, gyakran aprított fokhagymával, sóval és frissen őrölt borssal fűszerezve – természetesen végül olajjal meglocsolva.