Citromos Madeleine

A tojásokat nem választom szét, egyben kezdem el felverni robotgéppel. Hozzáadom a porcukrot, sót és pár percig verem, amíg keményebb és habosabb lesz. Majd mehet hozzá a citromlé, és a citromhéj.
Innen fakanálra váltok, óvatosan beleforgatom a liszet, majd az olvasztott vajat. Van, aki ezt beteszi hűtőbe, én nem szoktam, rögtön betöltöm a formába. Szilikon alá nem kell zsiradék, ha más formád van, kend meg olvasztott vajjal picit. Nem töltöm teljesen tele a formát, hogy mozgatás közben ne folyjon ki, csak olyan majdnem tele.
Előmelegített, 180-190 fokos sütőben 15-20 perc alatt sülnek meg. Szerintem akkor a legfinomabb, ha a széle már picit pirul-barnul. Így kívül ropogós, belül puha lesz

Valamikor régen olvastam Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában című regényét. /Na jó, nem olvastam el mind a sokezer oldalt…/ Viszont megmaradt bennem A rész, ahol az elbeszélő egy madeleine-t márt a teájába. Ígérem nem megyünk át szépirodalmi blogba, csak pár sort idézek:
“Abban a pillanatban, amikor ez a korty tea, a sütemény elázott morzsáival keverve, odaért az ínyemhez, megremegtem, mert úgy éreztem, hogy rendkívüli dolog történik bennem. ”
Hát na igen…