Édesanyám omlós almása

A lisztet gyúródeszkára szitálta, elkeverte benne a sütőport, és összemorzsolta a zsírral.
Hozzáadta a tojássárgákat, a cukrot és a tejfölt, és egynemű tésztává gyúrta.
A tészta a hűtőben pihent, amíg elkészült a töltelék. Ehhez az almákat meghámozta, magházukat eltávolította, és kis kockákra darabolta őket.
Nagy lábasban a cukorral megpárolta, végül ízesítette a fahéjjal, és megvárta, amíg kihűl.
Egy kb. 30 * 35 centis tepsit sütőpapírral kibélelt.
A tészta nagyobbik felét tepsi méretűre nyújtotta, kibélelte vele a sütőpapíros tepsit.
Rásimította a tölteléket, majd befedte a másik, kisebb tésztacipóból méretre nyújtott lappal.
Tetejét villával megszurkálta, majd lekente az enyhén felvert tojással, és előmelegített, közepesen forró sütőben szép barnássárgára sütötte.
Kihűlés után kockákra szeletelte, porcukorral meghintve tálalta.

Amikor elkértem a receptet, anyukám elővette az eredetileg 1936-ban (!) megjelent Váncza süteményeskönyv tizennegyedik, háromszorosra bővített (1985-ös) kiadását. Olyan jó volt lapozni ezt a kis, megsárgult lapokból álló könyvet, a kissé régies nyelvezetével és a rajzolt sütemény-képekkel. Az Omlós almás a 150. recept, a cím után zárójelben: "Igen jó". Hát ezt tanúsíthatom, igen jó, vagyis nem lehet csak egy szeletet enni belőle. Annyira finom, könnyed, jóízű, nevéhez méltóan omlós, hogy egyszerűen nem lehet abbahagyni. Próbáljátok ki, majd meglátjátok! Sok sikert hozzá!