Fehérkenyér Limara

A tésztát gépben dagasztatom, 20 percig. Ügyelek rá, hogy nehogy túlmelegedjen, ha szükséges nyitott tetővel dolgoztatom. Mikor kész, kissé átgyúrom, akkor jó, ha rugalmas, kissé visszaüt a tészta gyúrás közben. Kelesztőtálba teszem, hagyom duplájára kelni. Jót tesz neki, ha 20 perc után kissé átforgatom. Mikor szépen megkelt, enyhén lisztezett felületre borítom, ellapogatom a kezemmel, megformázom. Jénait sütőpapírral kibélelem, a tetejét rátéve hagyom jó duplájára kelni. Ekkor pengével bevágom, további 15-20 percig hagyom kelni, vagy míg a bevágások szépen szétnyílnak.

A jénai tetejét belülről jól bespriccelem vízzel, majd hideg sütőben kezdem sütni. 220-230 fokra állítom, kb. 50-55 percig, vagy míg a kívánt színt eléri sütöm. Az utolsó 5-10 percre le lehet venni a tetőt (kezekre vigyázni, a kiáramló gőz nagyon éget, tapasztalatból tudom!), ekkor vastagabb lesz kicsit a kenyér héja.
Mikor kész rácsra teszem hűlni, hideg vízzel lespriccelem, majd boldogan hallgatom, ahogy beszélgetni kezd, cserepesedik.
Későbbi tapasztalat: ma már forró sütőben kezdem sütni a kenyereket. Hideg sütőben sütést azért alkalmaztam régebben, mert féltem, hogy a jénai szétpattan a forró sütőben, de nem! Sokkal jobb a tésztának, ha forró sütőbe kerül, így a meleg levegő azonnal megkapja a külsejét, nem engedi szétterülni, a tészta felfelé fog emelkedni. Könnyebb kiszámítani a kelesztést is, míg a hideg sütőben bőven rá kellett számolni, hogy a sütő melegedésével együtt a tészta is kelni fog, emez módszerrel a szépen megkelt tészta mehet a sütőbe.

Mondhatom, ez lett a mindennapi kenyerünk. Hosszú kísérletezgetés előzte meg, de megérte. 8 literes kacsasütő jénaiban sütöm, tapasztalatom szerint ebben a legropogósabb, legfényesebb és legcserepesebb a héja.