Paradicsomos széles metélt (tagliatelle)

A vöröshagymát megdinsztelem az olajon, hozzáadom a fokhagymát, majd a vízzel elkevert sűrített paradicsomot, sót és a bazsalikomot. Ezután addig fűzzük, mag a paradicsom savanyúsága eltűnik kb.10perc.
Kell még 200 g, úgy két marék szélesmetélt, vagy ha kis "csomókban" kaphatót tagliatellét vásároltunk, abból 4 "kupac" elegendő, mindez nem túlfőzve (bár ki, hogy szereti) és nem leöblítve. :))
A tésztát még forrón nyakon öntjük a szósszal, és tálalásnál megszórhatjuk reszelt parmezánnal, vagy ementálival és díszíthetjük 1-2 bazsalikomlevéllel.

Olvastam, hogy a paradicsom nem lesz savanyú, ha alaposan kiforraljuk, most ezért is tettem egy próbát. Így is lett, egy kellemes ízű szószt kaptam, ami egyáltalán nem lett savanyú, és remekül illett az Olaszországban vásárolt tésztához.
Ez az étel üresnek tűnhet ugyan, de nagyon laktató, mellesleg egyszerű is.

S bár most boltban vásárolt metélttel dolgoztam, mégis leírom azt az egyszerű receptet, ahogy a rómaiak készítették. A recept csupán ennyi: 10 dkg lisztre 1 tojás, ebből kemény tésztát gyúrni, és most idézek: "Rövid ideig hagyjuk állni, majd nyújtsuk ki körülbelül 2 mm vastagra, vágjuk fel 20-25 cm koszszú, 0,5-1 cm széles csíkokra. További mintegy 2 óra hosszat állni hagyjuk, azután ugyanúgy, mint a közönséges pastasciutta, a tésztacsíkok erősen forrásban lévő, bő sós vízbe kerülnek."
A metélt tésztafajták között található a tagliattelle ami a legvékonyabb széles metélt, ehhez tartalmasabb mártás (húsos, rákos, gombás) illik, az egyel vastagabb a fettuccine amihez leginkább illik ez a "sima" mártás, s végül van a pappardelle amit pl. bárányraghoz tálalnak. Azért nézze el nekem mindenki, hogy az általam készített nem feltétlen egy tipikus tészta-mártás párosítás. Nekünk magyaroknak ez is épp eléggé olasz.