Halászlé (szegedi)

Alaplé:
pirítsuk meg a hagymát, fokhagymát, sárgarépát, paprikát, paradicsomot
bele a fűszerek
bele az alaplének való aprólék hal
felöntjük annyira, hogy ellepje
ha a halhús elválik a csonttól, és a kezünk fölétartva ragad (kioldódott az enyv), lehet passzírozni (vagy botmixerelni)

Leves:
A sűrű alaplevet egy nagyobb fazékba teszem, és kevés vízzel felhígítom, majd felforralom. Amikor forr, a besózott halszeleteket, a haltejet, és a halikrát óvatosan belecsúsztatom. Megvárom míg újból felforr, lassú tűzre veszem és kb. 15 perc alatt készre főzöm. Nem keverem, csak az edényt mozgatom.
A halszeletekről lemossuk a sót
Ha lehet, biztos forrásból, háznál vásárolt paprikát használjunk, édeset és csípőset ízlés szerint keverve. Ettől kezdve lassú tűzön hagyjuk főni az ételt, időnként óvatosan rázogatva, pontosabban forgatva a bográcsot (vagy fazekat), vigyázva, hogy a felszínen úszó paprika nehogy rásüljön az edény falára, mert akkor keserű lesz. A halszeletek hamar elkészülnek, inkább az igényel folyamatos figyelmet, nehogy túlfőjenek. Befejezés előtt néhány perccel tegyük bele a paprika másik felét, ez adja majd a végső ízt és színt. Ha már nehéz, ragadós párák szállonganak a légben, készre jelenthetjük a halászlét. A cseresznyepaprikát (vagy csípős, zöld hegyes paprikát) inkább az elkészült halászlé mellé adjuk. Utólag is pillanatok alatt méregerőssé lehet tenni a levet, de az ideális halászlé önmagában is kellően csípős, amit a forró tálalás még fel is erősít. Megengedem, aki úgy érzi, hogy legyen ereje annak a halászlének, a hétszázát, az belefőzheti a cseresznyepaprikát, de ha az étel valódi ízére is kíváncsi, javaslom, csak módjával tegye. Végül egy jó tanács: elengedhetetlen a hideg fehérbor vagy fröccs, mert, mint tudjuk, „átkozott a hal a harmadik vízben”.

Négy netes recept összeolvasztása paleósan, saját elképzelésekkel. :)