Savanyú káposzta készítése házilag - hordós káposzta

A káposzták külső piszkos, sérült leveleit távolítsuk el, majd a torzsa koszos, sérült részét is vágjuk le. Van, aki a torzsát teljesen kivágja, mi nem tettük, mert elég zsenge volt, és abban elég sok a cukor, ami segít az erjedésben. Mivel közepes fej káposztákat (1.6 - 3 kg) sikerült beszerezni, nekünk 28 kg káposztából 3 kg hulladék lett, és így lett meg a 25 kg nettó súlyú alapanyag. Amikor ez megvan, vágjuk félbe a káposztafejeket, és káposztagyalun gyaluljuk le. Nekünk egy nagyon profi négy késes káposztagyalunk van, amit a Szilfa2008 Kft-től rendeltünk. Igazán remek darab tényleg, mert a négy késnek és a biztonsági keretnek - no meg persze a borotvaéles pengéknek - köszönhetően kevesebb, mint egy óra alatt legyalultuk 25 kg káposztát. Gyönyörű, hosszú szálú káposztánk lett. :-) A gyalulás után jöhet a hordó megtöltése...

Szóval, kezdjük el. Ez nálunk ez év szeptember 7-én történt meg. Csak azért írom le, hogy mikor kezdtük el, hogy valamelyest időben is követhetőek legyünk. Szóval, szedjünk le egy-egy nagyobb fej káposztáról kétszer 5-6 egész szép levelet. Erre azért lesz szükség, mert ezzel ki kell majd bélelni a hordó alját, és ezzel fogjuk lezárni a tetejét is. Tegyük tehát a hordó aljára az egyik adag 5-6 levelet, majd hintsük meg sóval. Gyaluljunk le egy (kisebb fejek esetén akár kettőt is) fej káposztát, majd szórjuk a hordóba. Erre megint jöhet egy kis marék só. Tegyünk rá 2-3 babérlevelet, hintsük meg lazán egész köménnyel, fekete borssal, esetleg megszórhatjuk még apróra vágott kápia paprika kockákkal is. A fűszerezés tekintetében az egyedi ízlésé a főszerep. Van aki más fűszereket is rak bele (kapor, csombor, torma, stb.), van aki semmit, csak borsot. Ez teljesen egyedileg választható. Mi így szeretjük. Ezt követően jöhet ismét egy-két fej gyalult káposzta, majd a só és a fűszerek. Ezt a rétegzést mindaddig folytassuk, míg el nem fogy a káposzta.

Ha szeretnénk a káposztával együtt káposztával töltött almapaprikákat is savanyítani, akkor azokat is készítsük elő. Az almapaprikák tetejét a csumával együtt vágjuk le, kaparjuk ki a belsejét, majd töltsük meg szorosan gyalult káposztával. A paprikákat körben szurkáljuk meg késsel, hogy a lé tudjon benne szabadon közlekedni majd, és a fejlődő széndioxid gáz is tudjon távozni. Ha ez megvan, rakjuk őket egy tálba, és majd az utolsó előtti sorban tegyük a hordóba, hogy egy réteg káposzta teljesen fedje. Ami fontos, hogy ha csípős paprikát használunk, a savanyú káposzta is csípős lesz tőle. Mi édes almapaprikát használtunk.
A lényeget meg majdnem elfelejtettem. Hiszen nem véletlenül tartott ez nekem négy órán át. :-) Minden réteg káposztát (az elsőt is) alaposan le kell döngölni. Régen a nagy fa dézsákban ezt gumicsizmában taposták, kisebb hordókban pedig döngölőfával adtak a feelingnek. A mi 30 literes hordónkhoz sem méretben illő gumicsizma, sem pedig döngölőfa nem volt, így minden sort az ökölbe szorított kezemmel nyomkodtam le. Minden sort alaposan ki kell nyomkodni. A lényeg, hogy minél több káposzta sejtet tudjunk szétroncsolni, és ezzel arra ösztökélni, hogy kiadja levét. Az első sornál már az is jó eredmény, ha sikerül annyit kipréselni belőle, hogy épp ellepje a sort, míg ahogy közeledünk a végéhez, egyre több lesz a leve. Felhívnám azonban minden vállalkozó kedvű figyelmét arra, hogy ha ököllel áll neki, készüljön fel rá, hogy az öklét kieszi a sós lé...

Ha készen vagyunk, és az utolsó sort is kinyomkodtuk, akkor jöhet a nyári alma (már ha teszünk bele). Vágjuk be a tetején kereszt alakba, majd nyomjuk bobjuk bele a hordóba (akár lejjebb is nyomhatjuk benne). Ezt követően jöhet a tetejére a maradék 4-5 egész levél úgy elosztva, hogy a lehető legjobban lefedje az egészet. Erre kell egy olyan kerek tál, tányér, stb., ami belefér a hordóba, és szintén a lehető legjobban lefedi az összes káposztát. Kerüljük a fémeket! Erre kell valami nehezék. Régen ezek tisztára mosott kövek voltak, manapság elegendő lehet egy 4,25 literes tetővel lezárható, vízzel megöltött befőttes üveg is. Ezt helyezzük nehezéknek a hordóba, majd addig nyomjuk vele lassan lefelé a káposztát, míg egyrészt teljesen lé alatt lesz, másrészt a hordóra rá tudjuk tenni a csatos fedelet. Ez a megoldás azért jó, mert miközben a káposzta erjed, a fejlődő gáz felhajtóereje felfelé szeretné nyomni a káposztát, és ha a súlyt nem választottuk meg gondosan, akkor bizony fel is nyomná, és megpimpósodhatna az egész. Így azonban ez nem történhet meg, hiszen a hordó fedele biztosan nyomja lefelé az üveget...

Így kell nagyjából 20-22 fokos helyiségbe tenni a hordót, ahol elvileg két-három nap után megindul az erjedés. Jelentem, ez nálunk rendre meg is történt, a harmadik napon már enyhén habzott, pezsgett. De nem volt az a mindent elsöprő, hordót szétrobbantó erjedés, csak amolyan nyugis fajta. :-) Szóval, azt írják, az erjedés eltarthat a hőmérséklettől és a mennyiségtől, valamint a káposzta minőségétől függően kettő-három, de akár öt-hat hétig is. Ez alatt az idő alatt illik legalább két naponta átforgatni a levet.
Ezt lehet a hordó óvatos rázogatásával is, vagy egy gumicsövet a hordó aljáig dugva levegőt fújunk bele, amitől a lé átforog. Ez utóbbi megoldás az interneten kering, és minden bizonnyal ez a lusta verzió, de vajon jó? Én nem ajánlanám, mert egyrészt a buborékok bent ragadhatnak a káposzta szálak között, és akkor megindulhatnak káros folyamatok is. Másrészt a szánkból befújt levegő még a legaprólékosabb szájhigiénia mellett sem nevezhető bakteriális szinten tisztának, így ismét azt kell mondjam, emiatt is káros folyamatok indulhatnak meg. Arról nem is beszélve, hogy az elején azért is kellett a taposás, hogy a levegő buborékokat kiszorítsuk a káposzta szálak közül. Szóval vagy óvatosan rázogassuk meg a hordót, vagy dugjunk le egy tiszta csövet a legaljáig, és azon keresztül szívjunk le pár liter lét, majd öntsük vissza a tetejére. Én nem vacakoltam ezzel, nagyanyámék sem foglalkoztak anno a káposzta levével ennyit - idejük sem volt rá -, csak néha megrázogattam a hordót. Én is csak annyit foglalkoztam ezzel, hogy néha egy fakanállal a leszorított réteg feletti lét átkevertem óvatosan.

Most szeptember 13-at írunk, és a káposztánk már mostanra jelentős átalakuláson ment keresztül. Először is a leve sötétebb lett, ami valószínűleg az élesztőgombáknak köszönhető. Másodszor, enyhe fehér habzást figyeltem meg, ami azt jelenti, hogy szépen beindult az erjedés. Illatra még erősen káposztalé illata van, nem savanyú káposzta illata (na jó, talán egy kicsit mégis). Aztán megkóstoltam... ízre valahol félúton járhatunk. Már érezni a jellegzetes savanyú ízt, de ugyanakkor még nagyon sós. Annyira már nem, mint az elején, de még sós. Állagra kellemesen roppanós. Azt hiszem, kell még neki egy keveset erjedni, de jó úton járunk már...

Amikor az erjedés megszűnt, a hab elkezd letisztulni a tetejéről. Ha ez megtörtént, tegyük át 0-5 fokos helyiségbe, és lezárt fedővel tároljuk. Minél kevesebbet nyitogatjuk, annál tovább tartható el. Ha lehet, kézzel ne nyúlkáljunk bele, legyen inkább a hordóban egy nagy csipesz erre a célra... ha olyan környezetben lakunk, ahol nem megoldható a 0-5 fokos tárolás, kisebb adagokban (1-3 kg) kiszerelhetjük nylon zacskókba és fagyasztószekrényben/ládában fagyasztva nagyon sokáig tárolható anélkül, hogy tönkremenne belőle bármi is, ami a szervezetünk számára hasznos. Ez esetben egy kisebb mennyiséget hagyjunk a hűtőben befőttes üvegekben, ahol szintén hónapokig tárolható...

Ha nem szeretnénk lefagyasztani, de nincs 0-5 fokos helyiségünk, akkor egy kevéske borkénnel tartósíthatjuk. A borkén csomagolásán feltüntetett arányban adjunk hozzá, majd jól keverjük el a lében. Így a hordóban is eláll sokáig, de ekkor is ügyelni kell arra, hogy a káposzta a lé alatt maradjon a tárolás során.

Ma (szeptember 24) megkóstoltuk a káposztát, és úgy ítéltük meg, hogy elkészült. Bár még az erjedés nem ért teljesen véget, de ízre már megfelelőnek tartottuk, így arra az elhatározásra jutottunk, hogy véget vetünk a folyamatnak. Egy nagyobb üveg (4250 ml, kettővel ezelőtti kép) káposztát a spájzba tettünk, a többit 1.5 kilogrammos csomagokban lefagyasztottuk. Így lett a fagyasztószekrényben több, mint 12 kg káposzta, a spájzban pedig nagyjából 7 kilogramm. Ezen kívül lett még két darab 720 ml-es üveget sikerült megtölteni. Ezeket a hűtőbe raktuk, apránként majd csipegetünk belőle. :-) A beletett nyári almát megkóstoltuk, nagyon finom az is. Kellemes édes-savanyú íze van, leginkább az ecetes almapaprikához tudnám hasonlítani...

Valószínűleg nektek is fog megmaradni káposztalé a kisebb csomagokba történő kiszerelés után. Nekünk több, mint négy liter maradt. Mivel a savanyított alma nagyon ízlett, így egy lehetséges felhasználási módja a megmaradt káposztalének, hogy almát savanyítunk benne. A következő leírásunk is erről szól: Savanyított alma káposztalében savanyítva. De természetesen lehet kísérletezni más alapanyagokkal is. :-)

Fontos: Ha nincs olyan helyisége a házban, ahol folyamatosan 8 fok alatt lehetne tartani az elkészült káposztát, akkor fagyasszuk le, ugyanis az erjedés nem áll le. Ennek több következménye is lehet:

Kiforr az edényből, és minden savanyú káposztalétől fog ázni,
Túlérik a káposzta és ehetetlenül savanyú lesz
Felpuhul a túlérés közben, és elveszíti roppanósságát.

Lehetne tartósítószerrel leállítani az erjedést, vagy hőkezeléssel, de azt senkinek nem ajánljuk, mert akkor pont az vész el benne, amitől annyira egészséges: a tejsavbaktériumok. A fagyasztás közben azonban ezek nem sérülnek, a lefagyasztott savanyú káposzta felolvasztás után újra él... ha van hűvös spájz, akkor ott is eltartható hónapokig.
Tapasztalat: Az 1 kg só kicsit soknak tűnik így utólag. A végeredmény nagyon finom, de elég sós lett, így felhasználás előtt jól ki kell nyomkodni, esetleg átöblíteni. De sebaj, első káposztánk volt, ilyet ezelőtt - még kisebb mennyiségben sem - nem csináltunk. Tapasztalatszerzésnek azonban jó volt, és már így is rendesen fogyott a káposztából, tehát attól nem félek, hogy a nyakunkon marad. :-) Jövőre azonban csökkenteni fogom a só mennyiségét nagyjából 55 - 65 dkg mennyiségre. A receptet ennek megfelelően módosítottuk :-)

Tévhit: Több gasztroblogban is olvastam már azt az alaptalan butaságot, hogy nyári káposztából nem lehet savanyú káposztát erjeszteni, mert csak megrohad. Ez egy tévhit, azok terjesztik, akik a nyári melegben nem képesek olyan körülményeket biztosítani a káposztájuknak, hogy ne rohadjon be még mielőtt beindulna az erjedés. Ugyanis a nyári meleg jobban kedvez a rohadásnak (is). A jelen poszt alanyát képező nem kis mennyiségű savanyú káposzta is nyári káposztából lett készítve. Másból nem is lehetne, ha figyelembe vesszük, hogy szeptember elején kezdtünk neki, akkor meg ugyebár még nincs is téli káposzta. A nyári káposzta kicsit zöldesebb, kicsit vastagabbak a levelei, és kicsit magasabb a víztartalma. Ezt kompenzálhatjuk a folyamatot megelőző több napos szellőztetéssel, majd a nagyon alapos, vékonyra gyalulással. A nyári káposzta sóigénye is magasabb kicsivel, mint a télié, ezt vegyük majd figyelembe. Szóval lehet nyári káposztából is erjeszteni, de a végeredmény kicsit sárgásabb lesz a kezdeti zöldesebb szín miatt. Igazi fehér savanyú káposzta viszont csak téli káposztából erjeszthető...

Mindenkinek kellemes házi káposztasavanyítást kívánunk... :-)

Megjegyzés: folyamat kezdete: 2013. szeptember 7., folyamat lezárult: 2013. szeptember 24.

http://www.eztfaldfel.hu/2013/10/savanyu-kaposzta-keszitese-hazilag.html