Egyszerű Rákóczi-túrós

Elmorzsoltam a kockára feldarabolt hideg vajat a liszttel, majd a cukrot, a tojássárgáját is hozzágyúrtam. Amennyire tudtam, gombóccá tapasztottam, folpack fóliába csomagolva kissé laposra lappogattam, és egy órát a hűtőben pihentettem.
A sütőt előmelegítettem 180 fokra.
A tésztát 2 folpack fólia között nagyjából 20×25-ös (eredeti recept szerint 20×30-as) méretre nyújtottam, majd vajjal kikent, liszttel megszórt hőálló tálba fektettem. (Ha eltört, vagy a nyújtás nem volt tökéletes, egyszerűen az ujjammal nyomkodva összetapasztottam.) Villával megszurkáltam és 10-12 perc alatt elősütöttem.
Ezalatt a töltelékhez a túrót áttörtem, hozzáadtam a tojássárgáját, a cukrot, a búzadarát, az alaposan megsikált citrom héját, összekevertem, végül óvatosan beleforgattam a habbá vert tojásfehérjét.
A sütőből kivéve ízlés szerinti vastagságban megkentem baracklekvárral, rásimítottam a túrós tölteléket, majd még 20-25 percig sütöttem.
Amikor elkészült, kivettem, a sütő hőjét 100 fokra mérsékeltem, és az ajtaját megnyitottam.
Egy üvegtálba mértem a porcukrot, majd ráraktam az öt tojásfehérjét (amit előtte egyenként ütöttem fel és adtam hozzá, nehogy záptojásba futva az egészet ki kelljen öntenem). Egy lábasban vizet forralva, annak gőze felett vertem krémesre a habot, a végén a citromból az ujjaim között (a magokat felfogva) facsartam bele egy kevés citromlevet. A sütőből kivett túróra simítottam a habot (amit egyébként csillagos csővel ellátott nyomózsák segítségével akár be is lehet rácsozni). Visszaraktam a sütőbe és legalább 10 percig alacsony hőfokon, az ajtót megnyitva szárítottam a habot.
Tálalás előtt vizes késsel szeleteltem a süteményt.

Roppant gyorsan elfogyott, úgyhogy a „rögtön-dupla-adagot-készítendő” sütemények közé soroltam…