Mézeskalács

A tésztához a hozzávalókat összegyúrjuk, majd 24 órára a hűtőben pihentetjük.

Mielőtt elkezdtem vele dolgozni, kisebb szeletekre vágtam, hogy a konyhában a meleg ne olvassza meg a vajat a tésztában, és így kisebb tésztaadagokkal tudtam dolgozni, amiket csak elő kellett kapnom a hűtőből.

Lisztes deszkán vékonyra nyújtjuk a tésztát, kb 3-4 mm-esre. Tudom, hogy rosszul hangzik, de a sütőben a szódabikarbónától megpuffadnak, és kb 5-6 mm-re feljönnek.
Ha ezzel megvagyunk, jöhet a kiszúrás. Kinek mihez van kedve! Én idén még egy Hegel arcképpel is megpróbálkoztam, szegény nagyon rusnya lett, nem érdemes apró részleteket belerakni, mert szétpüffed.

Ezeket utána sütőpapíros tepsibe tesszük, a tetejüket mi sosem tojásozzuk meg, hogy jobban ragadjon rájuk a máz, de aki szeretné, az kenje meg. A vékonyságuk miatt kb. 6 perc alatt 180 fokon megsütjük.

A kihűlt sütikre jöhet már a máz! Azért érdemes tojásfehérjével dolgozni, mert nem áztatja el a sütit, és akármilyen ételfestéket hozzá lehet petyegtetni, ha valaki színes mézeskalácsra vágyik. Mi a tavalyi borzasztó kék szín után ezt hanyagoltuk.
Ami fontos, hogy ne sajnáljuk a porcukrot. Mert ha sajnáljuk, szét fog csurogni minden vonal. Az ideális állag az, ha a massza annyira sűrű, hogy keverés közben csak nagyon lassan csorog vissza a helyére az edényben, valamint az ember már türelmetlen megvárni, ameddig a kanálról a java lejön, hanem inkább lenyalogatja róla. Ez kicsit ijesztően hangzik, de inkább kicsit sűrűbb legyen, mert a melegtől a kinyomózsákban úgyis kicsit megolvad a cukor és még folyósabb lesz a díszítés elkezdése után kb. 10 perccel.
Ezután kinyomózsákba töltjük, már akinek van. Én jobban szeretem az uzsonnászacskót, aminek a kimosásával nem kell pepecselni, csak kidobhatom a kukába. A zacskó egyik sarkába töltjük a sűrű masszát, majd a végére apró lyukat vágunk, és tökéletes a díszítőzsákunk.

Lezárt tetejű dobozban sokáig eláll.