Pavlova

4 tojás fehérjét egy csipet sóval keményre vertem, de olyan keményre, hogy vágni lehessen, majd lassan hozzáadtam kb 6 evőkanál porcukrot. Az arányok nem az erősségem, szeretek kötöttségek és szabályok nélkül főzni, szóval kóstolni, kóstolni, kóstolni! Mert én édesszájú vagyok.


A cukros fehérjehabnak fényesnek és ragadós-sűrűnek kell lennie. Egy sütőpapírral kibélelt sütőtálcára körlap formában elkezdtem kiteríteni a masszát. Sokan ajánlják, hogy rajzoljunk előtte egy tányér segítségével segéd körvonalat a sütőpapírra, de nekem az túl úri, szóval a szabad kezemre bíztam magam. Érdemes a habot úgy felhalmozni, hogy a pereme magasabb legyen, mint a közepe, hogy könnyebb legyen a tejszínhabot és a gyümölcsöket belehalmozni.


Amint elsimítottam a habot, 150 fokos sütőbe tettem (ami nálam igazából 3as fokozat gázsütőn, és az ajtaját kitámasztottam egy fakanállal, hogy ne süljön, csak száradjon a massza). Itt jön a kellemes rész, betettem egy filmet, a feléig megnéztem (kb. 45 perc), akkor kimentem, rácsuktam az ajtót a sütire, majd lekapcsoltam a gázt, és visszamentem megnézni a film másik felét. Mire vége lett, a sütő kihűlt, és kívül ropogós, belül enyhén ragacsos tortaalap várt rám.


Innentől gyerekjáték: a habalapot (én édesítettet vettem, hogy ne kelljen több látható cukrot belerakni, és ne kapjak sokkot, hogy mennyi szénhidrátot eszek meg egy süteményben) keményre vertem 2 habfixálóval (hogy másnapra se essen össze), belehalmoztam a tortaalap közepébe, majd a savanyú gyümölcsöt elrendeztem a tetején.