Zserbó

A lisztet elmorzsolom a zsírral, hozzáadom a porcukrot, majd a két tojással gyorsan összedolgozom. Három részre osztom, 20 percig hagyom pihenni.

A tészta egyik harmadát vékonyra nyújtom, a tepsi aljára fektetem. Megkenem a lekvár felével, és megszórom a porcukorral elkevert dió felével. Újabb réteg vékony tészta következik, a maradék lekvár, majd a diós szórás. Végül befedem az utolsó tésztalappal, hústűvel átszurkálom a tésztát, és 180 fokra előmelegített sütőben 40 perc alatt megsütöm.

Kihűlés után a vajjal felolvasztott csokoládéval bevonom a tetejét. Csak akkor szeletelem, amikor a csokoládé megszilárdult. Másnap, sőt harmadnap a legfinomabb.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a tökéletes zserbó nem vajjal, hanem zsírral készül, amitől sokkal lágyabb, omlósabb és puhább lesz a tésztája. Ez lehet nosztalgia – mivel nagymamáink is így csinálták – vagy egyszerűen csak így jobbak a sütemények.

A rétes, a kelt tészták, sőt, egyes omlós tészták is kívánják a zsírt, ha még nem próbálták, először csak a vajmennyiség felét cseréljék zsírra. Az eredmény omlós, gyorsan puhuló tészta lesz, a kelt tészták pedig puhábbak maradnak.

A zserbót eredetileg élesztős omlós tésztából készítik, a szakácskönyvek és az internet is ezekkel a receptekkel van elárasztva. Ez a verzió is jó, az a fontos, hogy a tésztát nagyon vékonyra nyújtsuk, és ne kezdjük keleszteni betöltés előtt, különben levegős, pufi, nem zserbós, inkább kalácsos süteményünk lesz.