Friss tepertő hasaalja szalonnából

A legfinomabb étkezési tepertőt a sertés húsos, hasaalja szalonnájából készíthetjük. Ha nem csíkozzuk fel, akkor pörcnek fogják hívni. Ha felcsíkozzuk, egyrészt biztosabban jól át tudjuk sütni, valamint igazi finom ropogós tepertő lesz a végeredmény.

Kisebb tételben, lábosban csináljuk a tűzhelyen. Minden kiló szalonnához fél deci vizet tanácsos hozzátölteni még a sütés előtt. A sütést 60-70 fokon kell kezdeni, de vigyázzunk, 130 fok fölé ne menjünk. A szalonna a gőzben jobban kiengedi a zsírt. Folyamatosan kevergetni kell, kezdetben ritkán, majd sűrűbben, óvatosan, hogy ne törjön.

Addig kell sütni, míg a zsír tiszta, átlátszó nem lesz. Amikor a kész tepertőt kiemeljük, és az edény falához nyomjuk, nem serceg, mert kisült belőle a víz, és a zsír.

Ha úgy látjuk minden zsír kisült, szűrjük le a tepertőt, és kevés tejjel spricceljük le. Így ropogósabb marad. Kihűlésig ne fedjük le, mert elveszti ropogósságát!

Megsózva, friss kenyérrel, a legfinomabb csemegék egyike.

Ne feledkezzünk meg a zsírról sem, amit langyosan, szűrőn átcsorgatva, megfelelő tároló eszközben (zsírosbödön) hónapokig eltarthatunk.

Minden disznótor velejárója a zsír kifőzése, és annak mellékterméke a tepertő, ami nem mellékesen igen finom, sokoldalú csemege. Ha étkezési célra készítjük, tanácsos inkább a későbbi élvezeti értékre koncentrálni. Nincs finomabb ugyanis a jó húsos tepertőnél, ami kellemesen ropogós, nem gumiszerű, reggelire, vacsorára, de bármely alkalomra tökéletes, és ledarálva kitűnő alapanyag tepertőkrém, vagy hajtogatott tepertős pogácsa készítésére.