A keményítő is szénhidrát? Mi is a különbség?

A szénhidrátok
Az összes szénhidrát szénből, hidrogénből és oxigénből áll. A legegyszerűbb szénhidrátokat monoszacharidoknak nevezzük, mivel egy egyszerű cukormolekulából állnak. Monoszacharid pl. a szőlőcukor (glükóz) és a gyümölcscukor (fruktóz). A diszacharidok ezek kombinációiból épülnek fel, pl. a közismert répacukor vagy nádcukor (szacharóz) egy glükóz és egy fruktózmolekulából tevődik össze. Léteznek oligoszacharidok, ezek több cukormolekulát tartalmaznak, ilyen pl. a káposztafélékben, hüvelyesekben előforduló raffinóz, mely három egyszerű monoszacharidból áll.
A gyümölcsök a leggazdagabb és egyben legegészségesebb egyszerű szénhidrátforrások. A glükózon és fruktózon kívül szerves savakat, vitaminokat, enzimeket, ásványi anyagokat, vízben oldódó rostokat, kevés fehérjét és minimális zsírt, valamint rengeteg természetes vizet tartalmaznak. Elmondhatjuk róluk, hogy önmagukban fogyasztva a legtökéletesebb táplálékok.
A keményítő
A keményítő viszont, mely nem egyéb, mint a növények raktározott tápanyaga, sok-sok glükózmolekulából álló vegyület. Keményítőben gazdag élelmi anyagok a gabonafélék (búza, rozs, zab, árpa, rozs, rizs, kukorica stb.) és a belőlük készült továbbfeldolgozott termékek, pl. tésztafélék, pékáruk, cukrászsütemények, reggelizőpelyhek. A teljes kiőrlésű tönkölytermékek és a burgonya is keményítőben gazdag táplálékok. A baj nem feltétlenül a keményítőben van. Ha viszont ezeket a keményítőtartalmú ételeket finomított formában vesszük magunkhoz, akkor a szervezet nehezebben tudja feldolgozni őket. A rostok hiánya miatt egyből megdobják a vércukorszintet, ezáltal fokozzák az inzulintermelést, extra munkára serkentve a hasnyálmirigyet. A finomított ételeinkből viszont nem csupán a rostok, hanem egyéb hasznos anyagok (ásványi anyagok, vitaminok stb.) is hiányoznak, amelyek hiánya szintén nem a mi malmunkra hajtja a vizet.

A keményítő azt sem szereti, ha magas hőmérsékletű zsiradékkal kombinálják: rendkívül káros a szervezetre nézve a fenti párosítás, ezért a zsírban vagy akár olajban sült burgonya helyett is inkább a héjában sült vagy héjában főtt változatot részesítsük előnyben.

Az állati fehérje és a keményítő nem jó párosítás
Szintén probléma, hogy az emberi szervezet nehezebben tudja kezelni az állati eredetű fehérjéket, ha ezeket koncentrált keményítőtartalmú étellel együtt fogyasztják. Erre tipikus példa a szokásos rántott hús párolt rizzsel, marhapörkölt nokedlivel, a milánói makaróni vagy a rakott burgonya. Ha valaki fogyaszt húst, jobban teszi, ha lemond a hagyományos köretekről, és párolt zöldségekkel, salátákkal váltja ki azokat. Az eddig köretként fogyasztott rizs pedig (barna formájában) főételek alapanyaga lehet, szintén sok-sok zöldséggel, salátával tálalva. A burgonyára és a tésztafélékre ugyanígy áll a fenti megállapítás. Diófélékkel, hüvelyesekkel kombinálva az állati eredetű élelmiszerekkel azonos fehérjeértékű ételeket készíthetünk belőlük. Ne legyen probléma, hogy nincsen ilyen receptünk! A világhálón korlátlan mennyiségű recept vár arra, hogy felfedezzük, és megkedveltessük családunkkal!

Röviden: minden keményítő szénhidrát, de nem minden szénhidrát keményítő. Azok az étrendek, melyek a szénhidrát és a fehérje szétválasztását írják elő, voltaképpen az állati eredetű fehérje és a keményítőtartalmú táplálékok együtt történő fogyasztását korlátozzák. A brokkoli, sárgarépa, kelbimbó és az összes zöldségféle rengeteg szénhidrátot tartalmaznak, mégsem keményítők, ezért bátran fogyaszthatók mindennemű fehérjével.